Üdv, itt az Ever been !

Narnia krónikái (1.rész) - A varázsló unokaöccse

A hiúság és a jó és rossz tudásának fája, valamint az életre kelt lámpaoszlop története.


Fülszöveg:

Tudni szeretnél valamit Narniáról? Ez az a birodalom, ahol megszólalnak az állatok, ahol a legváratlanabb pillanatban egy boszorkány karmai közé kerülsz, ahol a Jó akaratából új világ születik. Ahová véletlenül keveredik a két barát: Digory és Polly. Ha kinyitod a könyvet, őket kísérheted el e titokzatos világba. Abba a világba, ahol semmi sem lehetetlen.

Kinek ajánlom? Megrögzött fantasy rajongóknak, illetve mindenkinek, akiből nem veszett ki a gyermeki lélek, valamint rövid, kalandos és tanulságos olvasmányra vágyik.


Kinek nem ajánlom?: Olyan nincs :)

Értékelés:

A barátnőm előre figyelmeztetett, hogy az első, valószínűleg nem a kedvenc Narnia-fejezetem lesz, de tévedett. Valójában a hét könyv közül egyik sem tetszett jobban-vagy kevésbé, de az első rész sok szempontból különlegesnek bizonyult. 

Narnia világa legalább olyan békés, olyan csodálatos, mint amilyen a valódi, Bibliából ismert  Édenkert lehetett. A könyv olvasása közben az ember akaratlanul is oda vágyik vissza: Aslan teremtő énekéhez, jelenlétéhez és bölcsességeihez. 

Annak ellenére, hogy a Narnia krónikái alapvetően egy fantasy könyvsorozat, az írónak már a kezdetek kezdetén sikerült tisztáznia a varázslat és mágia helyét és megítélését Isten, (vagyis esetünkben Aslan) szemében. Aslannak nincs szüksége varázslatra és a "tudásra", amire az ember is csupán azért vágyakozik, hogy az övéhez hasonló hatalmat szerezzen. Olyan erőt és hatalmat, amire nem jogosult. 
Aslan óvva inti a gyerekeket  a nagybácsi és a boszorkány varázslatától. 

A mágiát az író, a teremtéstörténetből ismert "rossz tudással" azonosítja, (ahogy erre gyümölcsfákról származó almával is illusztrál), de ami nekem még ennél is jobban tetszett, ahogy mindezt összefüggésbe hozza hiúsággal. Hiszen miért is fordulna az egyszerű halandó a varázslathoz, ha csak nem, hogy olyan nem természetes hatalomhoz jusson hozzá, amivel felülkerekedhet a társain? Aztán szóba jön a varázslók között kialakult hierarchia és egymás könyörtelen eltiprása is, ahogy láthattuk. 

A sötét oldal mellett Aslan jellemébe és az őt tisztelő állatok "istenfélelemébe" is kaptunk betekintést. Míg a boszorkánytól a későbbiekben is a gonoszsága miatt óvakodtak az állatok, Aslan jelenléte tekintélyt, tiszteletet váltott ki mind az állatokból, mind az emberekből. 
S milyen igaz, hogy Nála az utolsókból lesznek az elsők, hiszen Narnia királya és királynéja két alacsonyrendű személy lett. Az író a fantasy jelleg, a beszélő állatok és mesebeli lények mellett el is tartotta magát a teremtett világ rendjéhez, miszerint az ember a Föld legfelsőbb rendű teremtménye, minden más pedig csak utána következhet.

Innentől a a már megfilmesített második rész (Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény), illetve maga a varázslatos ruhásszekrény létrejötte sokkal emészthetőbb, bár úgy vélem Narnia króniájának minden fejezete "fogyasztható" magában is. 



Budai Lotti - Borostyánszemű 1-2 (Értékelés)

Nem tudom egyáltalán lehet-e egymástól teljesen elválasztva értékelni a két kötetet, de én semmiképpen sem szeretnék ilyet tenni. Lássuk hát A Borosztányszeműt egy az egyben.

A kegyencnő hálószobája



1645-ben ​Henrietta Mária angol királyné Franciaországon utazik keresztül, mikor menetét megtámadják, s elrabolják egyik legbecsesebb ékszerét. Ez az értékes nyakék évtizedekig mozgatja majd a háttérből a Combray család sorsának szálait: szerelmeseket segít révbe, bosszúvágyat ébreszt, s lesz, kinek vesztét okozza… S akinek sorsát végzetesen befolyásolja, az Louise de Morainville, a Borostyánszemű, akit a szerelem és a történelem hullámai éppen a kor legfelkavaróbb bűnügye, a mérgezési botrány idején sodornak a Napkirály udvarába.


A magányos trónörökösnő



Louise ​de Morainville, a Borostyánszemű, a lavardini tragédia után bosszúhadjáratra indul, ami azonban csak újabb tragédiákhoz vezet… Így főszereplőnk új küldetésben keresi a megnyugvást: Mária Viktóriának, Lajos trónörökös feleségének lesz az udvarhölgye, kinek egyetlen támaszává és védelmezőjévé válik az udvari intrikák, és az ifjú úrnője ellen irányuló áskálódások közepette… Végül Louise – nagy nehézségek árán meglelt szerelme oldalán – már éppen révbe érni látszik, amikor a féltékenység, egy régi ellenség és a mérgezési botrány vihara újabb akadályokat sodor boldogságának útjába…


A magányos trónörökösnő című második kötetben A kegyencnő hálószobájából megismert Borostyánszemű kalandjai folytatódnak. A szerző gördülékeny stílusa, a hiteles korrajz valamint az első kötetből megismert színes mellékletek a folytatásban is elbűvölik a történelmi regények rajongóit.



Kinek ajánlom?

Megrögzött történelem rajongóknak, ármányokkal teli, romantikus regények kedvelőinek.


Kinek nem ajánlom?

Akik semmiféleképpen nem akarnak új és érdekes tények birtokába jutni, vagy kifejezetten bosszantaná egy bajba jutott hölgy különös története.

Értékelés:

Attól a naptól fogva, hogy először hallottam róla, csak arra vágytam, hogy végre egy meleg pokróc és finom ital társaságában elmélyedjek a Borostyánszeműben megelevenedő világban, azonban ezidáig váratott magára.


Először is szeretném kifejezni elismerésemet az írónő kutatómunkába fektetett erőfeszítéseiért. Bár tudjuk, a regény fiktív, mégis sikerült úgy beleilleszteni a valós történelmi szálak közé, hogy úgy érezzük, talán igaz is lehetne. Tetszettek a történelmi leírások, különösen, mert sikerült érdekesen és nem szárazan tálalni őket. A mellékletekért pedig külön odáig voltam.


A Rizsporos hétköznapok blog bejegyzéseit olvasgatva is volt egy olyan érzésem, hogy az írónőtől nem állnak távol a liberális eszmék, ezért meg sem lepődtem, hogy a történetébe is belecsempészett egy homoszexuális karaktert, akiről oda-vissza sulykolja, milyen lehetetlenség is volna azt várni tőle, hogy egy nap madj megváltozik... Szegény Marie-t, annak ellenére, hogy pontosan tudta mit vállal, mégis sajnáltam.




Louise de Morainville többször kerül fogságba és szabadul ki, mint Micheal Scofield a Prison Break öt évadja alatt ÖSSZESEN, s ezzel azt hiszem, új rekordot állít fel. Olyan nincs, hogy valakit ennyiszer elraboljanak, de a teljes őszinteség kedvéért el kell árulnom, hogy minden alkalommal izgultam egy kicsit a dolog kimenetele miatt, különösen, ami a Bastille-t illeti. Nagyon élveztem, ahogy sok-sok aprónak tűnő részlet, hogy áll össze egy egésszé és tekeredik és szorul egyre jobban a főhősnő torka körül, amikor az "Izzasztó" elé kerül. Az elrablástörténetekkel ellentétben nagyon is életszerűnek éreztem, ahogy Sauvage Louise minden apró és nagyobbacska hibáját, ballépését kiforgatta és ellene fordította a tárgyaláson.

A regény szexjelenetei, - hogy úgy fogalmazzak - igazán pikánsra sikerültek. El tudom képzelni, hogy sokaknak ez belefér, vagy kifejezetten tetszik, de nekem kissé sok volt és túlságosan részletes.

Összességében elmondhatjuk, hogy a Borostyánszemű érdekes és izgalmas, valósággal letehetetlen regény lett. Azonban úgy gondolom, hogy sikerhez nagyban hozzájárulhatott a szerencsés korszak választás is. XIV. Lajos, azaz a Napkirály - akit nem véletlenül hívnak így,- udvara és uralkodása nagyon hálás és sokakat foglalkoztat időszaka mind a francia, mind az európai történelemnek. A jövőben szívesen olvasnék az írónőtől kevésbé közkedvelt időszakokban játszódó regényeket is :)



Dragomány György: A fehér király

A bejegyzés címét illetően szándékosan nem jeleztem, hogy a könyv értékeléséről lenne szó. Hogyan is értéekelhetnénk, hogyan ítélhetnénk jónak vagy rossznak egy művet, amely a múltunk egy sötét korszakát mutatja be?

Nem, értékelésről ezúttal szó sincs, inkább csak hirtelen jött, a könyv végeztével az olvasót megrohamozó megannyi gondolat szócsokráról, amelyet viszont bárki értékelhet.



Fülszöveg:

Hogyan dolgozza fel egy tizenegy éves kamasz, ha apját a szeme láttára hurcolják a Duna-csatorna munkatáborába? Hogyan éli meg az apa hiányát és az elhurcolás köré épített családi hazugságokat vagy titkolt történeteket? Milyen remények éltetik a mindennapok amúgy sem könnyű kamaszviharait megnehezítő élethelyzetben? Erről szól A fehér király című lendületesen megírt regény. A hol vicces, hol tragikus történetekből kirajzolódik egy abszurd, de gyerekszemmel mégiscsak szép világ, amely inkább elemeiben, mint konkrét történelmében azonos a kora nyolcvanas évek Erdélyével és Romániájával. A kiskamasz fiúnak apja elvesztése miatt hirtelen szembesülnie kell a felnőttség terheivel. A főhős a gyermekkor értetlen-ártatlan optimizmusának és a felnőttség reménytelenségének határhelyzetében még képes arra, hogy játékosan és mitikusan lássa a brutális hétköznapokat.

Kinek ajánlom? 

Leginkább olyan érdeklődőknek, aika  múltból tanulva, felkészülten indulnának neki életük hátralévő részének, történelem rajongóknak, s akik telhetetlen kiváncsísággal bírnak 

Gondolatok A Fehér király körül:

Talán a forradalom közeledő évfordulója, talán a puszta véletlen sodorta Dragomány György könyvét éppen most elém, nincs okom megbánásra, amiért rászántam azt az x órát és a mostani valódi gondjaimat félretéve elmerültem a magyar történelem darabkájában. Kifejezetten élveztem, hogy ezúttal nem a történelemkönyvek lapjai a különböző szempotnot képviselő tévé csatornák hiradói, dokumentumfilmek, hanem egy valódi kisfiú "kalandjai" által nyertem bepillantást a zsarnokság mindennapjaiba, bár nem teljesen erre számítottam.

Az első rövid történet végeztével kissé megijedtem, hogy szanaszét darabolt novellagyűjteménnyel állok szemben, s ebben nem is tévedtem. Ugyanakkor, a szösszenetek összességében is teljes képet mutattak. Különösen tetszett, hogy a gyermek gondolatainak megformálásához az író nyelvi eszközökben is alkalmazkodott, ezzel is még élethűbbé, érzékletesebbé téve a művet.

A kommunizmusról is eddig is - ha nem is nagyon nagyon sokat de - eleget tudtam ahhoz, hogy ne alapvető dolgok ne érjenek meglepetésként (mint a kényszermunkatábor, stb), de sokszor mégis ledöbbentettek a könyvben vázolt élethelyzetek. 

A legszembetűnőbb deformálódás az akkori társadalomban, talán a szigorú renden belül keletkezett anarchia. A kommunizmusban mindenki által jól ismert szabályok betartása mellett a legkisebbektől a "legnagyobbakig" úgy trükköztek és gyötörték egymást, ahogy és amikor csak tehették. A zsarolás, korrupció nem csak a hivatalokban és felsőbb körökben terjedt el, de beszívárgott a legkisebb társadalmi egységekig. A zsarnokság, ahogy látjuk tényleg mindenhol jelen volt, egyre több és ugyanakkor egyre kevesebb titok létezett.

Az ilyen történetek láttán/hallattán adok hálát igazán, hogy nem abban a korban kellett felnőnöm és fel sem foghatom, hogy a múlt ismeretében hogy lázadhatunk ma a "demokráciáért", amikor már jóideje senkit sem tartóztattal le és küldtek kényszermunkára csak azért, mert aláírt egy petíciót...

A történet befejzése legalább annyira izgalmas, és reménytelen, mint maga a mú. Tetszett, hogy végül nem tudtuk meg mi történt azután, hogy az írói én üldözőbe vette a furgont, de ugyanakkor pontosan sejthetjük, hogy vagy semmi sem történt, vagy a helyzet a korábbinál is rosszabbra fordult...


Összességében egyáltalán nem bántam meg, hogy a kezembe vettem A fehér királyt és talán még vissza-visszatérek hozzá, ha további gondolatébresztő mozzanatok egész sorára vágyom... 

La Legend du Roi Arthur - Ce que la vie a fait de moi

Ce que la vie a fait de moi
"La legende du roi Arthur"





Je pleure encore                                                           Hullatom még
Toutes les larmes de mon corps                                    A testem minden könnyét
Je regarde ma vie passer                                              Nézem, ahogy elmúlik az életem
Si jamais je m'endors                                                     Ha valaha elalszom
La douleur me dévore                                                    Megemészt a fájdalom
Je me noie dans mes pensées                                      Belefulladok a gondolataimba
Insomnies                                                                       Az álmatlanság
Fidèles à mes nuits                                                        Hűséges az éjszakáimért
Trop de bruit                                                                   Túl sok hang
Dans mon esprit                                                             A lelkemben

J'ai laissé au fil du temps mourir                                    Idővel hagytam meghalni           
Mon innocence                                                               az ártatlanságomat
S'enfuir les souvenirs                                                     Elmenekültem a gyerekkorom
De mon enfance                                                             emlékeitől
Je sais ce que la vie a fait de moi                                  Tudom, hogy az élet tette ezt velem 
Et le temps défile sans me laisser                                  És az idő csak halad nélkülem
La moindre chance                                                         Aprócska esély 
Dans l'indifférence                                                          A közönyösségben
Je suis ce que la vie a fait de moi                                  Az vagyok, akivé az élet tett engem
Ce qu'elle a fait de moi                                                   Amivé tett engem

Tel est mon sort                                                              Ez az én sorsom    
J'ai payé pour vos torts                                                   Sérelmekkel fizettem érte
Pourrais-je un jour pardonner                                         Vajon egyszer meg tudok bocsátani
Et malgré vos remords                                                    A lelkiismeretfurdalásotok ellenére
Les silences que j'ignore                                                 A csendek
Devrais-je un jour oublier                                                Ha valaha elfelejtem
Je veux croire                                                                  Bízom 
A tous vos regards                                                          A tekintetetekben
A l'amour                                                                         A szeretetért
Juste un peu d'amour                                                     Csak egy kis szeretetért

J'ai laissé au fil du temps mourir                                    Idővel hagytam meghalni           
Mon innocence                                                               az ártatlanságomat
S'enfuir les souvenirs                                                     Elmenekültem a gyerekkorom
De mon enfance                                                             emlékeitől
Je sais ce que la vie a fait de moi                                  Tudom, hogy az élet tette ezt velem 
Et le temps défile sans me laisser                                  És az idő csak halad nélkülem
La moindre chance                                                         Aprócska esély 
Dans l'indifférence                                                          A közönyösségben
Je suis ce que la vie a fait de moi                                  Az vagyok, akivé az élet tett engem
Ce qu'elle a fait de moi                                                   Amivé tett engem


Et le temps défile sans me laisser                                  És az idő csak halad nélkülem
La moindre chance                                                         Aprócska esély 
Dans l'indifférence                                                          A közönyösségben
Je suis ce que la vie a fait de moi                                  Az vagyok, akivé az élet tett engem

J'ai laissé au fil du temps mourir                                    Idővel hagytam meghalni           
Mon innocence                                                               az ártatlanságomat
S'enfuir les souvenirs                                                     Elmenekültem a gyerekkorom
De mon enfance                                                             emlékeitől
Je sais ce que la vie a fait de moi                                  Tudom, hogy az élet tette ezt velem 
Et le temps défile sans me laisser                                  És az idő csak halad nélkülem
La moindre chance                                                         Aprócska esély 
Dans l'indifférence                                                          A közönyösségben
Je suis ce que la vie a fait de moi                                  Az vagyok, akivé az élet tett engem
Ce qu'elle a fait de moi                                                   Amivé tett engem


Je n'ai pas eu le choix                                                     Nem volt választásom





Keira Cass - Párválasztó 2: Az Elit (értékelés)

A Párválasztó folytatása újabb izgalmakat és még több tini-lányos dilemmát tartogat. 



 Fülszöveg: 

A ​PALOTÁBA 35 LÁNY ÉRKEZETT. CSAK HATAN MARADTAK. A Párválasztót 35 lány kezdte meg. Mostanra azonban már csak az Elitnek nevezett csoport maradt versenyben Maxon herceg szerelméért, s a harc ádázabb, mint valaha. Minél közelebb kerül America a koronához, annál jobban meg kell szenvednie azért, hogy végre megtudja, kihez húz valójában a szíve. Minden Maxonnal töltött pillanat olyan, akár egy tündérmese, csupa lélegzetelállító, csillogó romantikus kaland. De ha a palotában meglátja őrt állni első szerelmét, Aspent, újra hatalmába keríti a vágyakozás az élet után, amit még közösen terveztek el. Americának rettentően szüksége lenne egy kis időre. Míg azonban ő a kétféle jövő lehetősége között vergődik, az Elit tagjai pontosan tudják, hogy mit is akarnak – s egyre valószínűtlenebbnek tűnik, hogy Americának lehetősége nyílik választani… „Mintha az Éhezők viadala (leszámítva a véres jeleneteket) és a Nagy Ő (leszámítva a véres jeleneteket) elegye lenne. Cass ügyesen szítja America és Maxon vágyát, de közben nem hagyja kialudni a lány első, tiltott szerelmének parazsát sem." – Publishers Weekly


Értékelés:
(spoiler)

A Párválasztó második része az Elit tartalma tökéletesen összefoglalható három szóban: hiszti, hiszti és még több hiszti. 

A "nem tudok választani két fiú között" probléma ebben a könyvben a tetőfokára hágott, de emellett más, "morális" problémák is felvetődtek, amelyek csak tovább fokozták a feszültséget.
Az első rész alatt is volt már miért aggódnia az olvasónak, hiszen America nem mondta el a hercegnek, hogy Aspen a volt barátja palotaőr képében lépett újra színre az életében, s ha ez még nem lett volna elég, a szigorú törvények és Párválasztó szabályai ellenére is titokban randizgatott vele.

A második könyvben ugyanezt a felelőtlen mutatványt fejlesztette tökélyre a főszereplő és még azután sem hagyott fel vele, hogy a barátnőjét ugyanezért tizenöt pálca ütésre és kis híjján halálra ítélték. Csak így tovább, America! A legtaszítóbb az egészben mégiscsak az a pont volt, ahol olvasóként az ember rájön, hogy tulajdonképpen ez a lány már el is döntötte, hogy a hercegbe szerelmes, mégis talonban tartja az első barátját és csontokat dobál neki, nehogy egyedül találja magát, ha ez az egész véget ér.
Az író helyében ezen a ponton inkább megöltem volna szegény srácot, hogy ne kelljen végig néznie, ahogy America férjhez megy Maxonhoz.

Ahogy a már olyan sokat emlegetett Éhezők viadalában, a Párválasztó sorozatban is igaz, hogy a történet előrehaladtával a főhős személyisége egyre bosszantóbbá válik. Az igazság iránti elkötelezettsége többször hisztériába hajlik, ami egyébként egy tizenhétéves lány esetében még megbocsátható lenne. A pohár azonban ott kezdett betelni, amikor Marlee pellengérre állítása után a királyné még majdnem, hogy meg is dícsérte, amiért ország világ előtt jelenetet rendezett és kvázi fellázadt annak a királyi családnak a döntése ellen, amihez csatlakozni készült.

Az értelmetlen duzzogása Maxonra pedig végre meghozta a negatív gyümölcsét: Krisst. America féltékenysége érthető, hiszen eddig egy tűt sem kellett keresztbe tennie senkiért, azonban felettébb idegesítő is. Hogy nem gondolta, hogy a hercegnek azért csak elege lesz egy ponton és elkezd más után nézni, különösen, mivel ezt megteheti?

Mindezek mellett persze nem mondom, hogy egy kicsit sem drukkoltam/drukkolok neki, hogy elnyerje a herecegnéi címet, amit meg sem érdemel, de biztos, hogy úgyis meg fog kapni.

A kötet végére kezdtem úgy érezni, hogy talán csak lesz valaki ebből a hisztis lányból és végre rájön, hogy nem ő a világ közepe. Nem húzhatja a döntéseit a végtelenségig és igenis tennie kell a céljai eléréséért.

Kiváncsian várom a folytatást és hogy milyen irányban változik tovább a főhős személyisége, valamint a megoldást, amivel az írónő kihúzza Americát ebből a rendkívül súlyosnak tűnő slamsztikából. 

La legend du Roi Arthur - Nos corps á la dérivre

Nos corps á la dérivre
"La legende du roi Arthur"




Méléagant Méléagant
Je te suis Érted élek
Tu t'enfuis Te elmenekülsz
Je suis pendu à ton regard Tekinteteden csüngök
Sans aucun espoir Minden remény nélkül

Guenièvre Ginevra
Je n'ai rien dit Semmit sem mondtam
Jamais promis Sosem ígértem
Mais tu me noies sans le vouloir De akaratodon kívül belefojtasz
Dans ton désespoir A reménytelenségedben

Méléagant Méléagant
Regarde-moi Nézz rám
Ne m'en veux pas Nem akard
De désirer jusqu'au délit hogy a vágyam bűnbe csapjon át

Guenièvre Ginevra
Délivre-moi Szabadíts fel!
Ne vois-tu pas Nem látod, hogy
Le flot des tourments qui mène A gyötrelem folyama vezet

Les deux Ketten
Nos corps à la dérive A testünk sodródik
Dans un océan de larmes ? Egy óceányi könnyben
Mais qu'est-ce qui nous arrive De ki okoza nekünk
Pour nous faire autant de mal ? Ezt a megannyi gyötrelmet?

Méléagant Méléagant
Je t'implore Esedeztem hozzád
Tu m'ignores Te rám sem pillantottál
Je n'ai que faire de ton mépris Nem érdekel a megvetésed,
Car je l'aime aussi Mert én is azt szeretem

Guenièvre Ginevra
Regarde-toi Nézz magadra
Ne vois-tu pas Hát nem látod, hogy
Ton cœur sombrer dans la folie ? a sötét lelked őrületbe zuhant?

Méléagant Méléagant
Accepte-moi Fogadj el engem
Ne me dis pas S ne mond nekem, hogy
Que t'aimer n'est pas permis Nem szabad szeretnem téged

Nos corps à la dérive A testünk sodródik
Dans un océan de larmes ? Egy óceányi könnyben
Mais qu'est-ce qui nous arrive De ki okoza nekünk
Pour nous faire autant de mal ? Ezt a megannyi gyötrelmet?



Guenièvre Ginevra
Tu aurais tort Tévedtél

Méléagant Méléagant
J'y crois encore Még mindig hiszem


Les deux Ketten
Nous deux, ce n'était pas écrit Kettőnk dolga nem volt megírva
On n'a pas choisi Nem mi választottuk

Nos corps à la dérive A testünk sodródik
Dans un océan de larmes ? Egy óceányi könnyben
Mais qu'est-ce qui nous arrive De ki okoza nekünk
Pour nous faire autant de mal ? Ezt a megannyi gyötrelmet?






Kiera Cass The ​Selection – A Párválasztó (Értékelés)


A Párválasztó legalább egy éve szerepelt a várólistámon, mint különleges, figyelmet érdemlő darab, bár utólag nem értem miért hagytam ennyi ideig parlagon heverni.  



Fülszöveg:
Harmincöt lány. Egy korona. Egy lehetőség, ami az életben csak egyszer adódik.

A Párválasztóban részt vevő harmincöt lány számára ez életük legnagyobb esélye. Egy lehetőség arra, hogy kiszabaduljanak abból az életből, amibe beleszülettek. Hogy belépjenek egy világba, amiben csillogó ruhákat és felbecsülhetetlen értékű ékszereket hordanak. Hogy palotában lakjanak és a csodás Maxon herceg szívéért vetekedjenek egymással.

America Singer számára azonban kész rémálom Kiválasztottnak lenni. Azt jelenti ugyanis, hogy hátat kell fordítania titkos szerelmesének, Aspennek, aki egy alsóbbrendű kasztba tartozik. El kell hagynia az otthonát, hogy beszálljon az ádáz közdelembe egy koronáért, amire nem is vágyik. Egy palotában kell élnie, amit a lázadók erőszakos támadásai fenyegetnek állandóan.

Aztán America megismeri Maxon herceget. Lassan megkérdőjelezi addigi terveit, és rádöbben arra, hogy az élet, amiről mindig is álmodott, talán köszönő viszonyban sincs a jövővel, amit korábban még csak el sem képzelt volna.
"Elbűvölő, megragadó és épp a megfelelő mennyiségű izgalom van benne!" - Kiersten White, New York Times


Kinek ajánlom: Disztópikus, ifjúsági regény rajongóinak. 

Kinek nem ajánlom: Akit kifejezetten bosszantanak a tinédzser lányok siralmai. 

Értékelés:
(SPOILER!)

A könyv fülszövege miatt, az első betűtől az utolsóig valami teljesen másra számítottam a Párválasztótól. A beharangozó után azt várná az ember, hogy igazi versengés, igazi közel harc szemlélőjévé válik a sorok között, hogy a párválasztóban résztvevő lányoknak (a főszereplővel az élen) komoly oka van foggal körömmel küzdeni a koronáért és/vagy a hercegért. Itt azonban szó sincs erről...

Eleve meglepődtem az első szám első személyen, hiszen így már semmi izgalmas nem lehet abban, hogy vajon ki fog nyerni, nem igaz?
Miután átverekedtem magam az első oldalakon, ahol igencsak szenvedtem a túlságosan is tinédzser "szájra" szánt nyelvezettől, meg kellett emésztenem az író név választását is. Egy amerikai disztópiában, a főszereplő lányt, akinek a különleges képessége a zene és az éneklés, hogy is hívhatnák máshogy, mint America Singer?... Hát legyen.

Azon viszont jóval nehezebben tettem túl magam, hogy a könyv első pillanattól fogva az Éhezők viadalára emlékeztetett: adott volt, egy éhező, introvertált lány, aki természetesen sokkal szebb, mint gondolja magáról és akinek két férfi küzd a kegyeiért és még sorolhatnánk. A kezdetekkor észlelt megannyi párhuzamot később sem tudtam elengedni, de sajnos akadtak ennél zavaróbb részletek is. 

Aspen és America kapcsolata olyan aranyosnak és őszintének indult, hogy szinte sajnáltam, a regény nem teljes egészében róluk szólt. szerintem az első konfliktusok ellenére is reményteljes szerelem volt az övék és szinte bosszantó volt végigolvasni, ahogy a történet és a két buta gyerek keresztbe tesz neki.

Ahogy America bekerült a Párválasztóba (ahová természetesen be sem akart kerülni és nem is tartotta elég szépnek, hogy megnyerje) egyre inkább kezdte levetkőzni mindazt, amiért az elején kedvelni lehetett a karaktert. Az első regény végére bebizonyosodott, hogy a főhős mindkét "szerelme" leginkább a körülményekből fakadt. Amíg csupán egy "Ötös" volt, romantikusnak tűnt egy nála alacsonyabb rendű sráccal titkos találkákra menni, azonban a palotában már a herceg sem volt már olyan taszító...

A történet egyébként is tele volt klisés és valószínűtlen, már-már mesebeli fordulatokkal: például ki gondolta volna, hogy America ex-barátja újra feltűnik a színen, mint palotaőr? Vagy, hogy America még a többiek előtt találkozik a herceggel? Ki gondolná, hogy Maxon az őszintesége miatt megkedveli a főhősnőt és hajlandó nem csak megbocsátani, de még küzdeni is e kegyeiért, amikor másik 34 lány vár rá? Az életben is biztosan éppen így alakult volna.

A Hetedik Mennyország c. sorozatban hangzott el egyszer az igazság, hogy ha ne tudsz választani két fiú között, akkor valószínűleg egyik sem az igazi. Nos, erről America Singer biztosan nem hallott, de ha már 400 oldalon keresztül belefolytam a kis világába nem állhatok ellen a csábításnak, hogy hagyjam magam sodorni a könyvsorozat új részében, az Elitben.