Non - Stop Velence és a karnevál (2. rész)

Ha február, akkor Velence. A non-stop utazások elterjedésének hála a karnevál mára legalább olyan népszerű eseménnyé nőtte ki magát itthon is, akár az adventi vásárok, vagy az Oktoberfest. Bár nagyon sok minden változott az évek során, s az utazási irodák szervezésének hála legtöbbször "instant élményben" lehet részünk, fontos, hogy ne induljunk útnak felkészületlenül.


Cikksorozatunk második felében hasznos útmutatóval szolgálunk a Velencébe utazók számára.




Szuvenírek

A vízkereszttől hamvazószerdáig tartó karnevál, amely még Ferenc Józsefet is Velencébe vonzotta, máig a bulizás, a farsang, de különösen a színes álarcok ünnepe. A maszkok népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, hogy már Mátyás királyunk udvarában is felbukkantak az eredeti, velencei mesterek műhelyéből származó darabok. Ma már mi is vásárolhatunk belőlük szinte minden elképzelhető formában, méretben és árban, hiszen szuvenírek felvásárolhatatlan mennyiségét találjuk a Canal Grandén innen és túl. Olaszországban, mint tudjuk a fizető eszköz az euro, de van egy hely ahol sikerrel próbálkozhatunk a forinttal is. Amennyiben hajóval érkezünk, a kikötőnél a vaporetto „megállóknál” álló bódéknál keressük a kis magyar zászlót, ahol egy honfitársunk vár majd minket. Viszont ha pénztárca barát megoldásokat keressünk, érdemes a kevésbé frekventált területeken, illetve a Rialto híd Szent Márk térhez képest "túloldalán" is körül nézni, ahol talán picit olcsóbb árakon vásárolhatunk.


Vendéglátóhelyek és árak

Velencében a padok is olyan ritkák, mint a fehér holló, így jó, ha tudjuk, hogy ha pihenésre vágyunk kénytelenek vagyunk betérni valahová (templomba, múzeumba) vagy végszükség esetén választhatjuk a Szent Márk térhez közeli parkot. A februári fagy, a szél és az eső okozta egész napos bolyongás ellen sajnos nekem sincs jó receptem, de azt tudom, hogy az órákon át tartó kávézást és ücsörgést, mint tervet már a kezdetek kezdetén felejtsük el. Ha voltunk olyan szerencsések, hogy egy vendéglátóhelyre betérve volt hová leülni, számíthatunk rá, hogy a tömegre való tekintettel sürgetnek majd minket, ha nem a felszolgálók, akkor a várakozó vendégek, akik az asztal mellett állva. Nem állítom, hogy a sziget legutolsó kis eldugott zugában megbújó kicsi kávéházban is így lenne, de a Mcdonald’s-ban és a legtöbb helyen így van. A tumultus nélküli menedékhelyek általában a hotelek lobbijai, mert nem sokan tudják, hogy bárki betérhet.

Vigyáznunk kell továbbá kávézókban kiírt árakkal is! 
A táblákon ugyanis nem kötik a vendégek és gyanútlan turisták orrára, hogy az árak nem tartalmazzák a szerviz díjat, tehát csakis akkor lehet valósnak tekinteni, ha állva, futtában kívánjuk elfogyasztani. Ha viszont asztalhoz ülünk a szerviz díj felszámolásával könnyen megduplázódhat a számlánk végösszege. Mélyen a zsebünkbe kell nyúlnunk, ha a pénzünkön nem csak kávét, de kényelmet is akarunk vásárolni.


Fotózás

Velence mondhatni igen "fotogén" város. A szűk utcácskák, hidak, és kanálisok látványával alig lehet betelni, és ki ne vágyna egy jó beállított képre a Szent Márk tér közepén gyülekező galambrengetegben? Ahogy máshol, a valóság Velencében sem olyan idilli, mint az Instagram képeken. A karnevál idején a Szent Márk teret például ugyanis, a karnevál alatt, vagy a tenger-és esővíz áztatja, vagy a különböző előadások számára felállított színpadok csúfítják az összhatást; a kis utcákon (és a Rialto hídon) mozdulni sem lehet a tömegben, nemhogy hangulatos képeket készíteni anélkül, hogy legalább egy japán turista könyöke ne lógna bele. Tehát a képeslapba illő közös fotókat jobb elfelejteni ebben az időszakban.

Nem sokkal biztatóbb a helyzet az épületekben sem. Sem a Szent Márk székesegyházban, sem a Dózse palotában jelentős részében nem szabad fényképezni. E kettő közül a bazilikában hajlamosabbak eltekinteni az effajta szabálysértések felett, igaz, nincs is nagyon mit fényképezni rajta - az épületre már nagyon régóta ráférne egy alapos felújítás. 
A palotában, ahonnan egyúttal belépést nyerünk a börtönbe -ahonnan a híres és hírhedt Casanova megszökött- csak a dísztermekben tiltják a fotózást. Persze a szemfülesebbek megpróbálhatják, de számíthatnak rá, hogy az ott dolgozó biztonsági- és teremőrök hozzászoktak már az ügyeskedő turistákhoz és nagyon ügyesnek kell lennünk, ha az ő figyelmeztetés nélkül szeretnénk megúszni.

Lehet, hogy a Campanille torony megtekintéséért a 8 eurós belépési díj, amit valójában a liftért kell kifizetni, különösen, mivel a torony egyetlen harangot rejt középen, körbe sűrű rácsos ablakokkal , amitől se a harangról, sem a tájról nem lehet szép képet készíteni, legalább is nem könnyű.







Nincsenek megjegyzések:

Üzemeltető: Blogger.