Üdv, itt az Ever been !

Non - Stop Velence és a karnevál (2. rész)

By 13:42 , , , , , ,

Ha február, akkor Velence és a karnevál forgataga. Ez már legalább olyan népszerű eseménnyé nőtte ki magát itthon is, akár decemberben az adventi vásárok. Én a 18. születésnapomra kaptam ajándékba az első kirándulásomat oda, és bár már akkor is lenyűgözött a hely hangulata,  be kell vallanom, elég felkészületlenül indultam útnak...   




A vízkereszttől hamvazószerdáig tartó karnevál, amely még Ferenc Józsefet is Velencébe vonzotta, máig a bulizás, a farsang és rengeteg féle maszk ünnepe. A maszkok méltán híresek és keresettek, hiszen már Mátyás király udvarában is találhattunk, eredeti velencei mesterek műhelyéből származó álarcokat. Ma már mi is vásárolhatunk belőlük szinte minden elképzelhető formában, méretben és árban. Szuvenírek felvásárolhatatlan mennyiségét találjuk ugyanis a Canal Grandén innen és túl.  Olaszországban, mint tudjuk a fizető eszköz az euro, de van egy hely ahol sikerrel próbálkozhatunk a forinttal is. Amennyiben hajóval érkezünk, a kikötőnél a vaporetto „megállóknál” álló bódéknál keressük a kis magyar zászlót, ahol egy honfitársunk vár majd minket. Viszont ha pénztárca barát megoldásokat keressünk,  mindenképpen ajánlanám a kevésbé frekventált területeket, illetve a Rialto híd Szent Márk térhez képesti túloldalát, ahol személyes megfigyeléseim szerint egy picit olcsóbb árakon vásárolhatunk.

Mint az előző bejegyzésben említettem,  én magam legelső alkalommal 18 évesen jutottam ki szülinapi meglepetésként a karneválra. Rögtön az első alkalommal ki is fogtam a legrosszabb kombinációt, mit csak el lehet képzelni. Februárhoz méltón - a tél búcsúztató ünnep ellenére -rettentő hideg volt, én egy vékony cipőben voltam, esernyő sapka és kapucni nélkül az egész napos szakadó esőben. Nem gondolnám, hogy hozzám hasonló lazasággal indulna neki bárki egy ilyen útnak, de gondoltam megosztom veletek körülbelül mire is lehet számítani Velencében.

Az egész napos bolyongás ellen sajnos nekem sincs jó receptem, de azt tudom, hogy az órákon át tartó kávézást és ücsörgést, mint tervet már a kezdetek kezdetén felejtsük el. Ha voltunk olyan szerencsések, hogy egy vendéglátó helyen volt hová leülni, számíthatunk rá, hogy sürgetnek majd minket, ha nem a felszolgálók, akkor a következő vendégek.  Nem állítom, hogy a sziget legutolsó kis eldugott zugában megbújó kicsi kávéházban is így lenne, de a Mcdonald’s-ban és a legtöbb helyen így van. A tumultus nélküli helyek általában a hotelek lobbijai, mert hála Istennek nem sokan tudják, hogy oda nem csupán a vendégek, hanem bárki betérhet. 

Vigyáznunk kell továbbá kávézókban kiírt árakkal is! Azok csak abban az esetben lehet valósnak tekinteni, ha állva, futtában kívánjuk elfogyasztani. Ha viszont asztalhoz ülünk a szerviz díj felszámolásával könnyen megduplázódhat a számlánk végösszege. Itt keményen megfizettetik a kényelmet, főleg, hogy turisták nagy része keres menedéket a rossz idő, vagy fáradtság elől. Mi magyarok is szép számmal képviseltetjük magunkat karneválon, szép számmal köztük olyanokkal, akik ugyancsak non-stop utat választják, és egyúttal az egész napos menetelést. A Rialto híd lábánál van egy kis pizzázó, ahol már többször jártam, és tiszta szívvel ajánlom. Itt megkóstolhatjuk az igazi vékony tésztás olasz pizzát. Hallottam már olyan véleményt is, miszerint borzalmasan rossz az olasz pizza, de én úgy vagyok vele, hogy csak akkor mondhatunk véleményt, ha kipróbáltuk! Velencében a padok is olyan ritkák, mint a fehér holló, így jó, ha tudjuk, hogy ha pihenésre vágyunk kénytelenek vagyunk betérni valahová (templomba, múzeumba) vagy végszükség esetén választhatjuk a Szent Márk térhez közeli parkot.

A hozzám hasonlóan fotó mániások jobba ha jó előre felkészülnek, hogy a Szent Márk katedrálisban, és a Dózse palotában évek óta tilos fotózni. E kettő közül a bazilikában veszik lazábban a szabályozást. Sajnos ez a gyönyörű épületre bizony már régóta ráférne a felújítást. A palotában, ahonnan egyúttal belépést nyerünk a börtönbe -ahonnan a híres és hírhedt Casanova megszökött- csak a dísztermekben tiltják a fotózást, a Sóhajok hídján és a belső udvaron már nem. 


A Campanille toronyban bevallom őszintén egyszer jártam, és már akkor is sokalltam a 8 eurós díjat. A Campanille ugyanis egyetlen harangot rejt középen, körbe sűrű rácsos ablakokkal , amitől se a harangról, sem a tájról nem lehet szép képeket készíteni, vagy legalább is nem könnyű. A kifizetett díjért cserébe néhány percig nézelődhetünk fent,  ahová  szerencsére lifttel juthatunk, majd a következő csoport érkezése miatt távoznunk is kell.








































Végezetül, ha még mindig úgy éreznéd nem hangolódtál rá Velencére, íme két nagyszerű film, ami segít majd: 
Casanova - (Heath Ledger változat)
Az Utazó - (Johnny Deep, és Angelina Jolie főszereplésével) 


T. G. Adrienn 

You Might Also Like

0 megjegyzés