Non - stop Velence és a karnevál (3. rész)

Ha nem „csupán” a Canale Grande környékében szeretnénk gyönyörködni – bár egy emberöltő is kevés lenne, hogy beteljünk vele - bontsunk vitorlát és vágjunk neki az ismeretlennek, vagyis a Velence körüli szigeteknek!



Eddig főbb látnivalókról, és gyakorlati tanácsokról beszéltünk, most pedig az "Adria királynőjének" többi arcát tekintjük meg. Ma már nem egy és nem két utazási iroda kínálatában megtalálható a muranoi üveggyár látogatás, mint fakultatív program. Amennyiben nem vagyunk gyakorlott utazók, és inkább a biztosra szeretnénk menni jobb, ha ezt az opciót választjuk, hiszen így egy tapasztalt idegenvezető gondjaira vagyunk bízva és legtöbbször charter hajóval közlekedhetünk. A kalandvágyóbbak viszont könnyedén neki vághatnak egyénileg is.

Vaporetto

Bármerre is induljunk a legolcsóbb módja, hogy eljussunk A-ból B-be, ha úgynevezett „vaporetto”-ra, azaz vízibuszra szállunk. Ezek a hajók az ACTP helyi BKK menetrendszerű járatai a szigetek között.

Jegy- és menetrend információkért kattints ide.





Murano

Az üveggyártásról legalább olyan tarkabarka történetek keringenek, mint maguk a gyárakból kikerült termékek. A legérdekesebb talán a mesteremberek története, akik  - mivel tudták az üvegkészítés nagy titkát - egész életükben nem tehették ki a lábukat Murano szigetéről, ami már csak azért is lehetett kellemetlen, mert maga a sziget is talán az összes közül a legjellegtelenebb. 
Az üveggyár látogatás alatt jellemzően egy termék (általában egy ferrari lovacska) elkészítésének fortélyait leshetjük meg, majd rögtön ezután továbbirányítják a kedves látogatókat a méreg drága üzletbe, ahol az apró csecsebecséktől a legnagyobb és vagyonokat érő üvegcsillárokig minden megtalálható. Azonban, ha valaki nem rajong kifejezetten a Murano üvegcsodáiért és nem kíván több száz eurót elkölteni pici színes üveg csecsebecsékre, annak sokkal inkább ajánlanám Burano szigetét. 

Burano

Ez a parányi kis „csoda”, ha szabad így neveznem, akár 45 perc alatt bejárható, de éveket is könnyű szerrel eltölthetnénk felfedezésével. Egy legenda szerint a csipkekészítésről híres Burano házait azért festették színesre, mert a halászok, akik sokszor a ködös hajnalon próbáltak hazajutni, így sokkal könnyebben, és messziről láthatták az otthonaikat. Akár igaz, akár nem, a házak színeit rendelet védi és annak, aki ma az ott élők közül szeretné kívülről is felújítani az otthonát, ezt csak szigorú szabályok alapján teheti meg. 

Torcello, Lido és a gondolák

Az említetteteken túl ott van még Torcello, az egykori temető sziget, ahová a pestis járvány megbetegedettek, illetve halottakat szállították, valamint Lido, ami amiatt is egyedülálló, hogy a velencei szigetekkel ellentétben, itt van autós forgalom. Egykoron, Velencében mindenütt csak hajóval, és csónakokkal lehetett közlekedni, a gyalogos utak sem olyan régiek, mint hinnénk. Ezeknek a "járműveknek" a külseje árulkodott a tulajdonos társadalmi hovatartozásáról. A leggazdagabbak gondolái tarkák voltak. Egy később íródott törvényben azonban úgy határoztak, eltörlik ezeket a szembetűnő különbségeket, azóta olyan egységes fekete színűek, mint ma.

Velencében mi is kipróbálhatjuk a kanálisokon ringatózást, ha mélyen a zsebünkbe nyúlunk. Ha többen állunk össze egy gondola, kibérlésére nyilván olcsóbb. Amiről tudomásom van 200-300 euro, de ez egy min 1 évvel ezelőtti induló ár. Ha a Rialto környékén, vagy bármely nevezetesség közelében próbálkozunk, az ár lehet sokkal több, akár másfélszerese is a fent említetteknek. a Rialto, ahogyan talán korábban is kereskedelmi központ, volt és a mai napig a lábánál terül el a halpiac. 


Nincsenek megjegyzések:

Üzemeltető: Blogger.