Üdv, itt az Ever been !

Non - stop Velence és a karnevál (3. rész)

By 14:19 , , , , , , , , ,

Ha nem „csupán” a Canale Grande-ban szeretnénk gyönyörködni Velencében – bár egy emberöltő is kevés lenne, hogy beteljünk vele - az idő eltöltésének talán legjobb módja, ha idézőjelesen vitorlát bontunk, és nekivágunk az ismeretlennek, vagyis a Venece körüli szigeteknek. 






















Eddig főbb látnivalókról, és gyakorlati tanácsokról beszéltünk, ebben a posztban viszont az Adria királynőjének többi arcát tekintjük meg.  Ma már nem egy és nem két utazási iroda kínálatában megtalálható a muranoi üveggyár látogatás, mint fakultatív program. Amennyiben nem vagyunk gyakorlott utazók, és inkább a biztosra szeretnénk menni jobb, ha ezt az opciót választjuk, hiszen tapasztalt idegenvezetőnk velünk tart, és legtöbbször charter hajóval közlekedhetünk, így eltévedésünk esélye, szinte 0. A kalandvágyóbbak viszont könnyedén neki vághatnak egyénileg is.

Bármerre is induljunk a legolcsóbb módja, hogy eljussunk ából bébe, ha úgynevezett „vaporetto”-ra, azaz vízibuszra szállunk. Ezek a hajók az ACTP helyi BKK menetrendszerű járatai a szigetek között.
Jegy és menetrend információhoz katt ide.
















































 Az üveggyártásról legalább olyan színes történetek keringenek, mint maguk a termékek. A legérdekesebb, amit hallottam, talán az volt, hogy a mesteremberek, akik tudták az üvegkészítés nagy titkát, egész életükben nem tehették ki a lábukat Murano szigetéről. Azonban ha valaki nem rajong kifejezetten a muránói vagy bármilyen üveggyártásáért, és nem kíván több száz eurót elkölteni pici színes üveg csecsebecsékre, annak sokkal inkább ajánlanám Burano szigetét. Ez a parányi kis „csoda”, ha szabad mondanom, akár 45 perc alatt bejárható, de éveket is könnyű szerrel eltölthetnénk felfedezésével. Személy szerint én is nagy rajongója vagyok a kis színes házaknak, melyek egy tündérmesébe repítenek bennünket. Sajnos nagyon kevés időt tölthettem ott, így ha legközelebb Velencében járok, biztosan ott töltöm az egész napot. Egy legenda szerint a házakat azért festették színesre, mert a halászok, akik sokszor a ködös hajnalon próbáltak hazajutni, így sokkal könnyebben, és messziről láthatták az otthonaikat. Ma azonban szabályozottan, állam bácsi által meghatározott módon és mértékben lehet házat renoválni.

Az említetteteken túl ott van még Torcello, az egykori temető sziget, valamint Lido, ami amiatt is 
egyedülálló, hogy itt még autós forgalom is van. Egykoron Velencében mindenütt csak hajóval, és csónakokkal lehetett közlekedni, a gyalogos utak sem olyan régiek, mint hinnénk. Ezeknek a járműveknek a külcsíne mutatta a tulajdonos társadalmi hovatartozását (milyen ismerős jelenség). A leggazdagabbak gondolái tarkák voltak. Egy később íródott törvényben azonban úgy határoztak eltörlik ezeket a szembetűnő különbségeket, azóta olyan egységes fekete színűek, mint ma.


Velencében mi is kipróbálhatjuk a kanálisokon ringatózást, ha mélyen a zsebünkbe nyúlunk. Ha többen állunk össze egy gondola, kibérlésére nyilván olcsóbb. Amiről tudomásom van 200-300 euro, de ez egy min 1 évvel ezelőtti induló ár. Ha a Rialto környékén, vagy bármely nevezetesség közelében próbálkozunk, az ár lehet sokkal több, akár másfélszerese is a fent említetteknek. a Rialto, ahogyan talán korábban is kereskedelmi központ, volt és a mai napig a lábánál terül el a halpiac. 



T. G. Adrienn

You Might Also Like

0 megjegyzés