Hallstatt - Élménybeszámoló az osztrák falucskából

A falucska semmilyen hivatalos, vagy tudományosan bizonyítható módon nem sziget. Távolról sem az. Csupán a kis utcákat, a közvetlen tópartot, és a hegyi ösvényeket átitató hangulat okozza az ellenállhatatlan érzést, amely játszi könnyedséggel magával ragadja, és minden észérv ellenére bármely gyanútlan látogatóval elhiteti: egy mindentől távol eső kis szigetre csöppent…

Ahogy korábbi bejegyzésemben írtam, a férjemmel egynapos utazás keretében az ausztriai Hallstatt-ba készültünk, és most, hogy sajnálatos módon vissza kellett térnünk a sivár hétköznapjainkba, ideje beszámolnom az álomról, amit aligha nem, egy rövid szemhunyásnyi idő alatt láttunk.
























A különleges alvás-élmény egyébként is a non-stop utazások egyik meghatározó eleme. A buszon alvás miatt kialakult euforikus állapot elmossa a valóság és a puszta öntudatlan képzelgés közötti határt, így hazatérve sokszor el kell gondolkodnom rajta, mi az, ami az elmúlt két napban valóban megtörtént.

Azonban biztosan tudom, első felháborodásom ellenére elégedetten tértem haza a Budavár tours szervezésében tett utazásunkról, habár egy ilyen rövid programot aligha lehet elrontani. A busz kényelmes volt, és az idegenvezetőben sem találtam kivetnivalót.

Hallstatt-ban, össze-vissza két-három lehetőség van időtöltésre: sóbánya látogatás, és a csontkápolna megtekintése. Számunkra azonban sem az overallt igénylő csúszdázás, sem a festett koponya gyűjteményben való gyönyörködés nem volt elég vonzó, így a kedvezőtlen időjárás ellenére a hegynek indultunk a közeli vízeséshez. Noha, csupán a magas kilátó felé vezető út felét tettük meg, be kell vallanom, később igencsak éreztem elnyűtt tagjaimat. 
Előre tudtuk, nem számíthatunk napsütéses szép időre, így eleve melegebb ruházatban indultunk el, de még így is jól esett valami meleget magunkhoz venni. A városban azonban a legtöbb vendéglátóhely és üzlet 11 óra előtt zárva tart.



Braugashof nevű vendéglő nem különben, de megérte várni rá. Nem túlzok, ha azt mondom a hamisítatlan winer schnitzel, amit ettünk, életünk eddigi legfinomabbja volt. Korábban Baden bei Wien-ben ettünk hasonlót, de a kettő összehasonlíthatatlan, főleg, mert ezt egy kedves honfitársunk szolgálta fel számunkra csinos kis egyenruhájában. 

Az árakat az étteremben, – és úgy általában a helységben – átlagosnak mondanám. Magyar pénztárcának természetesen drága, de Ausztriához képest teljesen elfogadható. Ha megkeressük a helyet, ahonnan lefotózhatjuk a “puzzle képet”- ahogy idegenvezetőnk szerette folyvást emlegetni – elénk tárul a kicsiny városka teljes egészében, teljes pompájában. Hallstatt olyan, akár a novellisták kedvelt, gyakran használt alakja, az egyszerű, tanulatlan szegény falusi leányka, kinek szépsége viszont a legelőkelőbb kisasszonyokéval vetekszik. Szemben a sokoldalú hatalmas világvárosokkal, melyek hetek alatt sem járhatunk be, és egy emberöltő alatt sem ismerhetünk ki teljesen, Hallstatt, ez a pici szerény vidéki menedék, éppen olyan, aminek első látásra tűnik. Nem több, nem kevesebb. 





Nincsenek megjegyzések:

Üzemeltető: Blogger.