Hogyan lehetsz EVS önkéntes?

Manapság egyre több ajtó nyílik meg a kalandvágyó fiatalság előtt, akik szeretnének valamilyen úton-módon külföldre kerülni nyelvtanulás- munka- vagy “csupán” a kaland kedvéért. Segítségünkre vannak a jól ismert munkaközvetítők, nyelviskolák, és cserediák programok, amikhez általában kell "némi" alaptőke, no de mi lesz azokkal, akik nem rendelkeznek vastag bankszámlával, se kutyájuk se macskájuk nincsen? Az egyik ilyen lehetőség,  - ami ráadásul majdhogynem teljesen ingyen van- az EVS, azaz Európai Önkéntes Szolgálat.



Én az EVS-ről egy kedves ismerősömtől hallottam először, pár évvel ezelőtt, bár akkor még úgy ismertem a programot, mintha az kizárólag bálna mentésről, és tenger parton szemét szedésről szólna. Elsősorban Franciaországban szerettem volna munkába állni, és nem tiltott szándékom volt első sorban utazni, és nyelvet tanulni. Természetesen Párizst vettem volna célba, hiszen mindig az volt számomra a világ közepe, de sajnos, vagy hál ‘Istennek nem úgy alakult.

Küldőszervezet

A legelső és egyik legfontosabb dolog, amit a jelentkezéshez tudni kell, hogy mindennek az alapja a küldőszervezet, ugyanis közvetlenül senki fia-bórja sem adhat be jelentkezést EVS-re, csakis a küldő szervezet által. Alapvetően nem is baj, sőt, mivel az EVS-t, mint lehetőséget nem reklámozzák túl, az információkhoz nagyon nehéz hozzájutni, kell valaki, hogy felkészítsen és a háttérből támogasson egész idő alatt. 
Elsőként minden küldőszervezethez beküldtem a jelentkezésemet, amit csak a Google kidobott, és vártam. Csupán egy helyről kaptam lényegre törő, segítőkész, és ami a legfontosabb azonnali (!) választ: a Fiatalok a Vidékért Egyesülettől.

Ekkor szeptember eleje lehetett, ami már egyébként is kicsit késeinek számít, ha az október elsejei határidős projektekre akar az ember pályázni. Az első emailtől kezdve célirányos és egy gyorsan végrehajtandó feladatokkal láttak el. A kezdethez szükség volt önéletrajzra, és úgy nevezett kreatív önéletrajzra, amelyben az összefoglaló jellegű, száraz adatokkal szemben betekintést enged a személyiségünkbe. 

Fogadószervezet

Amikor ezek felöltötték a végleges, és vállalható formát, elkezdhettem gőzerővel böngészni az EVS szervezetek adatbázisát, hogy fogadószervezetre leljek (Őszintén szólva elsősorban földrajzi helyzet alapján kerestem, pedig nem ártott volna inkább a projekt felől megközelíteni a dolgot…) Keresgélés és a sok visszautasítás közben felmerült, h főleg angol, és gyakorlatilag 0 francia nyelvtudással inkább más országba kellene mennem, sőt konkrét projektek is hevertek már a lábam előtt: Hollandiában, és az Ausztrália közelében fekvő Új -Kaledóniában is szívesen fogadtak volna, de én kitartottam és nyertem is, nem is akárhogy! Lelki szemeim előtt a csigaevő Franciaország lebegett, ahol a „la vie en rose” és a reggeli croissant után megnézhetek egy-két kastélyt, és katedrálist. A sok-sok szervezet közül először Amiens-ből jött pozitív visszajelzés (vagy mondhatnám, hogy onnan egyáltalán jött).

“How to be choosen”

Ahhoz, hogy kiválasszanak mint önkéntest, több “próbát” is ki kell állni. A legelső (az önéletrajz és jelentkezés leadása után) a motivációs levél. A fogadó szervezetek örülnek (sőt legtöbbször el is várják) a motivációs levelet, de számomra megmaradt szóbeszéd szintjén. 

Az amiens-i fogadószervezet, akik Fro.-ból először érdeklődtek irántam rögtön Skype interjút szerettek volna. A beszélgetés minek során részletesen kifaggattak az életemről, a motivációimról az önéletrajzom alapján, meséltek a projektről részletesebben, hogy hol laknék stb. Érdemes jól kifaggatni őket, és a kérdéses pontokra igenis rákérdezni. Nagyon izgultam, és az interjú után egy hétig epekedve vártam a választ. Mondanom sem kell, addigra sajnos nagyon beleéltem magam a dologba, aztán jött a csúnya pofára esés. Végül elutasítottak, de a történet itt még nem ért véget, mert aznap jött még egy e-mail…

A küldő szervezetemnél volt egy másik önkéntes jelölt, aki szintén Franciaországba szeretett volna menni, és volt egy kis fogadó szervezet, ahol őt ki is választották, de a srác úgy döntött lepasszolja őket. A loire-völgyi Centre Social így hoppon maradt, ráadásul azzal a megkötéssel, hogy a választásuk miatt, már csak magyar önkéntest választhattak, így jöttem képbe én. 

Piszkos anyagiak

Miután hamar megtörtént a kiválasztás, (vagy mondjuk úgy: belenyugodtak, hogy jobb híján rájuk maradtam) már csak az EU áldását (és támogatását) kellett kérnünk a dologra, és ahogy az a 2014 november 22-én kapott, “Welcome to France” tárgyú emailből kiderült: megkaptuk!

Utazás

Ha már meg van a "mikor", és a "hová" kezdhetünk repülőt/vonatot/hajót/buszt -vagy egy angol lány esetében – autós térképet nézegetni. Az EU az önkéntesek útiköltségének 90% -át magukra vállalják, de általában visszafizetés formájában. Nekem olyan szerencsém volt, hogy a maradék 10%-ot a fogadó szervezetem vállalta magára, ők vették meg a jegyeket is, előfinanszíroznom sem kellett, sőt! Amikor Párizsban (ön hibámon kívül) lekéstem a TGV-t az újabb jegyért kifizetendő különbözetet is visszakaptam az utolsó centig.
A kiutazásban számomra a kihívást nem az anyagiak okozták, vagy az hogyan találjam meg a vonatállomást, inkább a fizikai erő hiánya jelentett gondot. A "mentorom", aki a jegyemet vette először úgy vélte, hogy nekem egy éves távolléthez bőven elég lesz egy darab 15 kg-s bőrönd. Aztán, amikor jeleztem, hogy kevés lesz, hozzáadott még egy 15 kg-os poggyászt, így nekem a párizsi metró sokszor mozgólépcső nélküli útvesztőit összesen 30 kg-val, plusz laptop táskával kellett megtennem.

Munka

EVS keretében nem tölthetünk be olyan pozíciót, mint az alkalmazottak. Mind a munkaóra, mind a felelősség, és terhelhetőség korlátozott. Ettől függetlenül halottam olyanról is, hogy (egy Alpokban fekvő farmon) ezekre a szabályokra fittyet hányva az önkénteseket látástól vakulásig foglalkoztatták, ők pedig mivel nem is tudtak az EVS szabályairól semmiféle lépést nem tettek…

Ellátás

Erről a részről kicsit nehezebb írni, mert ez mindenhol más és más. Természetesen a koszt és kvártély, zsebpénz is megilleti az önkénteseket, sőt még nyelvtanulási lehetőség, és a helyi közlekedés is biztosított (annak kell lennie), de hogy ezt ki hogy oldja meg az fogadószervezetenként változik. Amiens-ben például több önkéntessel laktam volna együtt, lehet, hogy még a szobán is osztoztunk volna, Saint Georges-ban viszont egyedül laktam egy nagy, két szobás, teljesen felszerelt lakásban. Az internetet, porszívót, és gyakran fuvart is a kedves szomszédaimtól kaptam.

Étkezésre pénzt kaptam, amiből annyit költöttem amennyi kellett, és nem kellett elszámolnom vele. Egy másik (szintén loire-völgyi) önkéntes nem volt ilyen szerencsés. Ő egy iskolában dolgozott, ahol a menzán ebédet kapott, de reggelit és vacsorát valamint hétvégén és szünnapokon a zsebpénzéből gazdálkodott. Később hosszas kérlelés és tárgyalások sora után el-el vitték néha bevásárolni.

Kapcsolat a küldőszervezettel

A magam kárán tanultam meg, mennyire fontos (lett volna) folyamatosan kapcsolatban maradni az itthoni szervezettel. Nekem nem volt problémám se a pénzzel, se a munka hosszával, csak éppen a mentorommal nem voltam éppen jó kapcsolatban, a projektem pangott, és ha erről itthon is tudtak volna, lehet egészen máshogy alakul minden...

Tréningek

Minden önkéntesnek, aki hosszú távú projektre megy, kötelezően részt kell vennie két tréningen, (egy az elején, aztán hat hónap után egy másik) amit a célországban rendeznek meg az ottani önkéntesek kisebb csoportja számára. Franciaországban, amennyire én tudom Sommieres-ben, és egy másik városban tartanak ilyet, valahol Chambordhoz közel, és a vak szerencse dönti el kit hová küldenek. Ez utóbbiról azt hallottam, hogy a hely egy varázslatos kis erdőben van mindentől távol… szép lehet.
Én és egy másik önkéntes, aki egy hozzám közeli városban élt, a Nimes közelében fekvő Sommieresbe mentünk, hogy eltöltsünk egy hetet német, török, szerb, spanyol, svéd, egy bolgár, lengyel finn, és cseh önkéntesekkel. Ami őket illeti kellemes és jó fej társaság volt, a szeminárium francia vezetőit is beleértve. Ám magáról a szemináriumról…
Hogy röviden, és tömören megfogalmazzam a véleményem: Kevés ennél is haszontalanabb dolgot tudnék mondani, mint amilyen ez a tréning volt. Szerintem két-három héttel az érkezésünk után arról beszélni, hogy Franciaországban más a kultúra a nyelv és szokások, mint az otthonainkban, nos, ez szerintem egyikünket sem lepett meg. Az ismerkedés, és a komolyabb hétköznapi, utazással, illetve magáról az önkéntességről és ezzel kapcsolatos tudnivalók miatt nem mondom, hogy teljesen elhanyagolható, de bőven elég lett volna rá egy hosszú hétvége.

Az egyetlen ténylegesen pozitívum ebben leginkább az volt, hogy ennek kapcsán lehetőségem nyílt ellátogatni egy dél – francia városba, és megtapasztalni a különbséget a Loire- völgy és e között. Megismerni bevándorlóktól hangos Nimes, “Franciaország Rómájának” látnivalókban gazdag mediterrán óvárosát, és a még februárban is meleg éghajlatát.

Youthpass

Az EVS előnye egyben a hátránya is. Ahogy már szó esett róla, az önkéntesség alatt nem tölthetünk be teljes állást és nem is számíthatunk szakmai gyakorlatra sem, ami lássuk be, meglehetősen megnehezíti, hogy később bármit felmutathassunk a kenyérkereső évekből kiesett időből. A Youthapasst éppen emiatt találták ki. Ez a dokumentum, amelyet a kinti mentor segítségével készíthetünk el a bizonyítvány mindazokról a készségekről, megszerzett tapasztalatról, amire az önkéntesség alatt szereztünk.

EVS után és néhány jó tanács

Nem voltam minta önkéntes, ezért nem is javaslom senkinek, hogy a példámat követve bárki félbehagyja a programot, viszont fontos tudni a lehetőségekről. Egy évre indultam Franciaországba, de magánéleti változások miatt úgy döntöttem, hogy 8 hónap után hazamegyek. Nem tartottak vissza, és nem kellett számolnom azzal, hogy tartoznék az EU-nak a le nem töltött időért, nem kellett visszafizetnem semmit. Ha nem jön közbe se családi- súlyos egészségügyi vagy bármi hasonló probléma, az esetleges magány vagy konfliktusok ellenére nem javaslom, hogy bárki megszakítsa a programot, mert:
  • biztosan megbánja
  • az EVS nem megszakítható,
  • ha egy hosszú távú (2 hónapnál hosszabb) programról a felénél vagy korábban hazamegy az ember, mert valami nem stimmelt ez a lehetőség örökre elúszik
Ezért érdemes mindenképp kétszer meggondolni.

Hazatérés esetén, (akár megszakítással, akár a teljes idő letöltésével készülünk hazatérni) a mentorunkkal el kell készíteni egy közös kiértékelést az EU számára, itthon pedig a küldőszervezetnél van jelenésünk.
Az EVS, vagy mondjuk úgy a külföldön, idegen környezetben eltöltött idő, attól függetlenül formálja, alakítja az embert. Lehetőséget nyújt, hogy külföldi barátokra, kapcsolatokra tegyünk szert, kiszélesítsük a horizontunkat.
A többi rajtunk múlik!


Hasznos linkek (további információk és pontosítások):
Fiatalok lendületben program
Fiatalok a vidékért egyesület honlapja
EVS adatbázis


Nincsenek megjegyzések:

Üzemeltető: Blogger.