56-os megemlékezés, füttyögők és egyebek

Szinte az év első napjától kezdve ott lappang a levegőben valami furcsa, megmagyarázhatatlan érzés. Valahogy minden egy irányba mutat, és gondolataim újra meg újra ugyanoda terelődtek: eljött a 56-os szabadságharc 60. évfordulója. Így telt az egész évünk, forradalmi hangulatban.






















Idén, a kerek évforduló tiszteletére olyan nívós megemlékezésben lehetett részünk, A 1956-os Emlék bizottság program sorozatával méltó emléket állított 2016-ban.

Fényfestés, nosztalgia villamos, szabadságkoncert: csak hogy néhányat említsek az ünnepi programsorozat lehetőségei közül. Az utóbbi két hétben lehetetlen volt úgy eljutni a fővárosban bárhová, hogy legalább néhány plakátot ne lássunk, ami után akarva akaratlanul is megindul a gondolatmenet az ember fejében és egyszer csak azon kapja magát, hogy a forradalomról elmélkedik. Szerencsére, akár a Terror házához mentünk október 23-án, akár a Bazilikához a Requiem után nagyon sok hazafias, vagy csak érdeklődő emberrel találkoztunk, akik fejéhez senki sem tartott fegyvert, hogy ott legyen- legalábbis úgy láttam...

Emellett, a Kossuth téren beszédet mondott természetesen Magyarország miniszterelnöke is. Nyilván sokan tudják, hiszen jó néhányan akadtak, akik hőseink iránti áhítatos szív helyett, személyes gyűlölködéssel, és tiszteletlen rendbontással készültek az ünnepségre. Az egyéni vélemény persze szabad, ahogyan a népakarat is, és ki ne értené ezt jobban, mint azok a fiatalok, akik ezért harcoltak, és haltak meg. Hála többek között nekik, ma más módja is van, hogy a véleményünknek, nézeteinknek hangot adjunk.
Az egyik például alkotmányos jogunk, sőt állampolgári kötelességünk: a népszavazás, ahol mindenki szabadon voksolhat a másik pedig a választás, aminek 2018-ban el is jön majd az ideje. Igen, arra még talán várni kell egy picit, de teljes bizonyossággal mondhatom, hogy ez a négy év sem telik lassabban, mint a korábbiak. Ha pedig ezek után valaki továbbra sem bírja ki feltűnés nélkül, (amivel a megemlékezni készülő társait talán még jobban zavarja, mint Orbán Viktort) kifütyülheti bármelyik elöljárónkat, vagy pártok szóvivőjét, amikor éppen nem egy nemzeti ünnepen tart beszédet.

Erre az alkalomra az Emlékbizottság egy kissé túl vidám, de annál szebb dallal is készült. A dalszöveg bizonyos e két sora ragadta meg a figyelmem:
“Minket többé már balsors vagy ellenség sem téphet szét” - mondja.
Nem is kell, - mondom én. 
A fenti ábra szerint nem is várunk, míg megint lecsap ránk valami, a széthúzás miatt, ami itthon tapasztalható, lehet, hogy azt már meg sem érjük. Az év háromszázhatvanöt napjából hármat nem bírunk ki anélkül, hogy a politikai nézet eltéréseinket hangoztassuk, ha egy népszavazáson sem veszünk részt, hogyan védhetnénk meg az országunkat? Hogy állhatnánk egy emberként a nehézségek és a külső támadások elé?

Nincsenek megjegyzések:

Üzemeltető: Blogger.