Lady Ashton újra Budapesten!

2016 október 11-től ismét műsorra került a Lady Budapest, az Operettszínházban. A Tábori György Utazás c. könyve alapján készült musical, az 56-os Emlékbizottság támogatásával hivatott emléket állítani az 56-os forradalomnak, mégis végeredményben kettős értelmet hordoz. Kocsák Tibor és Miklós Tibor musicaljét ezúttal Somogyi Szilárd rendezésben láthatjuk, olyan neves színészek előadásában, mint Janza Kata, Szabó P. Szilveszter, Vágó Bernadett, Mészáros Árpád Zsolt, Vágó Zsuzsi, és Szinetár Dóra.
















Az új feldolgozásban, a felemelkedő függöny után, az „akkor és most” képek segítségével, immár az átszellemült közönség, rögtön a dráma közepébe csöppen. Vágó Bernadett előadásában Lady Ashton, (későbbiekben Lady Budapest) szerelmét, a magyar származású férfit (Szerényi László alakításában) igyekszik meggyőzni róla, hogy minél előbb hagyják el az országot.

A forradalom már biztosan elveszett, a megtorlások elől egyedül a disszidálók menekülhetnek meg, -de amiről sosem beszélünk,- külföldiként sem könnyebb a helyzet. A Malév egyetlen gépe sem szállhat fel, így a 12 utast, -akik ezentúl is szerves részét képezik a történetnek,- jobb híján busszal indítják el Bécs felé. Kevés olyan produkció létezik, ami a hősies önfeláldozó hazafiak mellett, a rettegő kívülállókra is hangsúlyt helyez. Bármilyen heves érzelmeket is keltet az akkori helyzet a magyarokban, az itt tartózkodó nyugatiak számára Budapest csupán az a lármás, és veszélyes közeg volt, ahonnan mielőbb menekülni kellett. Nem is csoda, hogy az angol főhősnő számára mit sem számított a szeretőjének választott Veres Pál, hazája iránti ragaszkodása.

Gyarmathy Ágnes (díszlettervező) sokszínű technikai megoldásainak köszönhetően a helyszínek gyors, és egyszerű váltakozásai fokozzák az egyes jelenetek drámai hatását, és közelebb viszik a nézőt 56 világához is. Ugyanis a cselekmény valóban a harcok után, „in medias tres” a meneküléssel kezdődik, azonban visszaemlékezés nyomán láthatjuk a tankokkal is megküzdő bátor fiatalokat, köztük Évát alakító Szinetár Dórát is. Legnagyobb meglepetésünkre egy tüzelő tank valóban megjelenik a színpadon. Annyira különböző, tipikus helyszínek között barangolunk, hogy a végéig szinte fel sem tűnik igazán: egyetlen színpadot néztünk egész idő alatt.



















Kevés visszatérő zenei részlet, sokszor tinglitangli dallamtalan, és indokolatlanul éneklő párbeszéd jellemezte az operettet. Azért színházból hazafelé kullogva így is maradt néhány fülbemászó dallam. Vágó Bernadett, és Mészáros Árpád Zsolt hangja, előadás módja most sem okozott csalódást, ahogy Szinetár Dóra is hozta a tőle megszokott színvonalat. Egy szívhez szóló kvartettben megjelenik a Szózat is, bár a kettő nincs kellő harmóniában egymással, inkább olyan, mintha két különböző dalt énekeltek volna el egyszerre.

Az előadás egyik legmeghatóbb jelenete, amikor a külföldi utasok egyike csokoládéval kínálja a határt őrző forradalmárlányt. Csokoládét ajánl neki, holott Magyarország katonai segítségért fohászkodott a nyugathoz a forradalom alatt, mindhiába. E szörnyű sértést Szinetár Dóra szomorú felháborodottsággal telt szólóval vezette le, együttérzést keltve a nézőkben.

A történetben nagy hangsúlyt kap Lady Ashton, igyekezete, hogy bármi áron megvédje szeretőjét az út során. Harca, a gyanakvó útitársaival, Szurovval, (az őket határon feltartoztató szovjet kapitánnyal), önmagával és még magával Veres Pállal szemben is zajlik. Már– már kényszeredett próbálkozása közben kínos szerelmi háromszögbe keveredik az érte rajongó Szurovval, és a két férfi között, kik egymásnak halálos ellenségei, egyre mélyebbre süllyed az erkölcstelenség sötét medrében.




Az orosz tiszt személyében bemutatásra kerül a Szovjetunió kisembere, azaz a csepp a nagy Birodalom tengerében, aki szenved, hogy az idegen “gyarmaton” őt, mint végrehajtót folyamatos gyűlölet övezi. Gyötrelmeit első találkozásuk után egyszeriben Lady Ashton testesítette meg, aki emiatt még inkább a rejtélyes, sebesült szeretőre irányítja a féltékeny Szurov figyelmét.


A színészek ruházata, a jelmezek, melyeket Horváth Kata álmodott meg, a szovjet katonák megjelenésével is abszolút visszafogottnak, de kifejezőnek mondhatók. A „kevesebb néha több” esetünkben tökéletesen érvényesül.

Végül Szurov, a nő iránt táplált szerelme miatt, a leleplezett forradalmárt is hajlandó tovább engedni a határon a kis csapattal együtt, így egy ponton szinte egészen megnyugodhattunk a befejezést illetően, aztán a dolog váratlan fordulatot vesz. Az utolsó pillanatban egy félreértés miatt kialakult tűzharcban mindkét férfi, és a lövöldözést kezdeményező Éva is meghal.
Így a történet, a két órás testi-lelki vívódás, és dráma után végül mégis zátonyra fut. Hiába tudva levő, a darabot az 56-os Emlékbizottság keltette újra életre, a darab valódi üzenetét illetően mégis kételyeket hagy maga után.


T. G. Adrienn
(képek: Budapesti Operettszínház, Youtube)

Nincsenek megjegyzések:

Üzemeltető: Blogger.