Üdv, itt az Ever been !

Skelling Micheal - a Smaragd sziget szélén

By 12:03 , , , , ,

Az Írország Dél-Nyugati részén fekvő Skelling Micheal érdemes rá, hogy előkelő helyet kapjon bármelyik világutazó bakancslistáján!

Egész Írországban “csupán” két helyet nyilvánítottak a Világörökség részének. Számokban kifejezve ez egyértelműen nem sok, és ez alapján hajlamosak lehetünk méltatlanul alábecsülni a Smaragd szigetet, anélkül, hogy közelebbről megvizsgálnánk miről is van szó. Ha kíváncsi vagy milyen is a kettőből az egyik, olvass tovább!

Két hónapos írországi tartózkodásom talán legnagyobb élményeként könyveltem el. S bár bizton tudom, egyetlen fénykép vagy videó felvétel sem tudja visszaadni a látottakat, az ott készült anyag segítségével megpróbálok egy kis ízelítőt adni abból, amit átéltem.

Egy kis történelem
A Skelling szigetek a középkori ír szerzetesek életének központi helyét képezték. A Kr.u. 588-ban épített kolostorban a 12 apostol mintájára 12 szerzetes éldegélt itt  a világtól visszavonultan, egymástól is elkülönített kőkunyhókban. Mivel a szikla sziget nem bővelkedik nagy termő területekkel, élelemmel főleg az óceán látta el őket, és a védettebb területeken tudtak gyümölcsöt is termeszteni, ivó vizet pedig az összegyűjtött esőből nyertek. A kolostort, ami egyébként az évek alatt több viking rajtaütést is átvészelt, a szerzetesek a 12. században hagyták el teljesen, de utána is fontos zarándok hely maradt.
Odajutás
Mivel egyébként is Dél- Írországban tartózkodtam aránylag könnyű dolgom volt. Mi autóval jutottunk el a Portmagee kikötőbe, de szerintem ha ritkán is, de valamilyen busz járat biztosan jár ebbe a kis halász faluba. Portmagee-ből indulnak a szervezet hajó utak ugyanis a Skelling Micheal szigetre. Mivel a a sziget védelmében már régóta korlátozzák a turisták számát, ez az egyetlen mód, hogy meglátogassuk ezt a különleges helyet. A hajóút azonban itt nem olyasmit jelent, mint más helyeken mondjuk a bálnales, hogy egy hatalmas hajón szeljük a habokat. A nagy lomha hajókhoz képest, a mieinket inkább motorcsónak nevezném. Még az indulás előtt magunkra öltöttük a kapott vízhatlan gumi ruhát, és bár kezdetben nem értettük miért fontos, később nagyon hálásak voltunk érte. A nyílt vízre érve, ahogy a hullámvasutaztunk, vagyis inkább repültünk, és tömegével zúdult a víz a nyakunkba, megértettem mitől érzik rosszul magukat a tengeri betegek. Nekik ezt az utat nem, vagy csak nagyon begyógyszerezve ajánlom.
A folytonos himbálózás nekem sem esett jól, és kaptam is egy zacskót (hál’Istennek nem volt rá szükség). Egyébként az út csak odafelé nehéz, visszafelé elég nyugodtan jöttünk.



Skelling Micheal
A megérkezés mind az émelygésért, mind a drága hajóútért kárpótolt. A felénk magasodó sziklákhoz foghatót azelőtt csak filmekben láttam, és látványától a szavam is elállt. Alig léptünk ki a csónakból, az újonnan érkezettek számára kis instrukcióval fogadtak minket a szigeten a helyiek. A szikla sziget aljától a tetejéig ugyanis 600 lépcsőfok vezet, sokszor meredeken felfelé, mindenféle biztonsági korlát nélkül.

A rossz idő, és szél ellenére a kilátás páratlan volt. Sajnos csak egy- két órát lehettünk a szigeten és annak ellenére, hogy nincs rajta túl sok “látnivaló”, szívesen maradtam volna még csak gyönyörködni a hely varázsban, a sirályok zsivajában. Indulás előtt, mivel nyár volt, azt reméltük látunk majd néhányat a lundákból, (azokból a kicsi pingvinre emlékeztető madárkákból), hiszen őket főleg abban az időszakban lehet látni. Ilyenkor meredek szikla falba költenek, de sajnos úgy tűnik számukra Írország is túl délen volt, és inkább elrepültek Izland felé. Hazafelé sikerült csupán elcsípni egyet repülés közben, ha ugyan az volt.
Skelling Islands
Amikor haza felé indultunk nem is sejtettem, hogy az út még nem ért teljesen véget. A Skelling Micheal tetejéről is látható közelben lévő kis sziget felé vettük az irányt. A kapitány szerint máskor előfordult, hogy ki is kötöttek a szigetnél, most azonban nem volt alkalmas az idő, így “csak” körbehajóztuk. A kis szigeten megannyi sirály szinte egységes fehérségbe burkolta a sziklákat. Nem ismerek még egy helyet, ahol még egyszer ennyi madarat egy helyen. Ahogy körbesiklottunk, tátott szájjal figyeltük a sivár sziklán megélő hihetetlen élő világot. Sajnos nem tudom megnevezni a többi madár fajt, amihez még szerencsénk volt, és nem is nagyon volt időnk ezen gondolkozni, mert a sziget alján heverésző fókák ragadták meg a figyelmünket.


Összefoglalva nem véletlenül jött létre a mondás, miszerint “az utazás az egyetlen, mely sok pénzbe kerül mégis gazdagít”. Az ott szerzett élmények, (bár a szolgáltatók elég sokszor megpróbálják) nem mérhetőek pénzben!

You Might Also Like

0 megjegyzés