Üdv, itt az Ever been !

Lopott idő - csak az fáj, hogy lehetett volna jó is

By 13:06 , , , ,


Ha mi is a filmben bemutatott világban élnénk mondanám, hogy a "Lopott idő" valóban lopott idő volt. Az fáj a legjobban, hogy ennyi erővel lehetett volna jó is.


A cikk cselekményleírást tartalmaz!


Az alkotók a 21. század és rohanó világunkra alkalmazható valaha volt legtalálóbb kliséjére alapoztak, miszerint: "az idő pénz". Justin Timberlake és Amanda Seyfried főszereplésével egy újabb kegyetlen és embert próbáló disztópiát ismerhetünk meg, amely tökéletes görbe tükröt tart a kapitalista társadalmunkkal szemben. A produkcióban valóban az idő lett az új fizetőeszköz, és az ember a vagyonát az alkarján hordja magával. Az erőviszonyok itt is hasonlóak, mint ma: a gazdagok akár örök ideig élhetnének felhalmozott vagyonukból, míg a szegényebb vidékeken (a gettókban) az emberek néhány óráért is megölnék egymást. Az időt itt is adják -veszik, kölcsönözik, adományozzák, akárcsak a pénzt.

Az alapötlet szerint a gettóban született Will Salas (Justin Timbarlake) kétségbeesett próbálkozását követhetjük figyelemmel, aki anyja halálát követően igyekszik "rendet tenni" az univerzum mérlegén. Azonban sajnos az első néhány perctől kezdve kezdtek logikátlanul alakulni az események. 
Az elejéből nem hiányzott az izgalom mind a cselekmény, mind a különleges világ megismerése folytán, azonban Will anyjának tragikus halála nem csak a srác életét, hanem a film eseményeit is kerékbe törte. A pillanat, amikor Will rádöbben, hogy hiába lett hirtelen gazdag, az anyját nem tudta megmenteni nagyon valóságos témákat feszeget. Ha valami pozitívat el lehet mondani erről a keszekuszaságról, hát akkor az a jelenlegi társadalmi rendszer hibáinak feszegetése és amennyiben ez volt a cél, cipzárt teszek a számra... Érdekes az élet és a pénz viszonya, valamint látszik mennyire igyekeztek nagy hangsúlyt fektetni az alul fizetett, napról-napra élő rendfenntartókra is.


A katartikus jelenetet követően azonban elszabadul a pokol. Egymást érik a logikátlan események, a véletlenszerű, "ahogy esik úgy puffan" szerű plánok, mintha a rendező is feladta volna egy ponton és menet közben rögtönzött volna. Nem szeretem, amikor azt érzem, hogy belőlem, mint nézőből nem néznek ki annyit, hogy felfedezzek alapvető bakikat. Will elindul, hogy bosszút álljon a rendszeren és a gazdagokon és az is kiderül, hogy abszolút meglepő módon ezen törekvésével halott apjának nyomdokaiba lép. 

Will karaktere is megérne egy misét, de a leginkább mégis Sylvia karaktere bosszantott. Elismerem,  a "szexi csaj" elengedhetetlen filmes kellék, főleg ha pisztolyok is vannak benne, de jó lett volna ha 27 évesen a karakterünknek van már egy kiforrott személyisége, és nem a produkció második felében kezdi el kitalálni mit is akar az élettől. Ez az időintervallum egy nagy személyiségfejlődéshez túl rövid, Sylvia személyében egy befolyásolható kislányt ismerhettünk meg. A karakterhez még Amanda Seyfried csodás alakítása sem tudott sokat hozzátenni. Az ő szemszögéből a Lopott időbeli szereplése annyira volt jó, hogy bebizonyítsa, nem csak szőke hajjal tud fantasztikusan kinézni.


Így több év távlatából visszanézve, a legmeglepőbb mellékszereplőt alakító színész Johnny Galecki, az Agymenők sorozatból ismert Leonard Hofstadter volt.

Miután megemlítettem a film legdrámaibb pillanatát, említést kell tennem a legborzasztóbbról is. Annak ellenére, hogy a filmben az idő a fizetőeszköz nem ez volt az alkotók legelrugaszkodottabb húzása. Nem tudom másnak is feltűnt-e, hogy Sylvia ÉLETÉBEN ELŐSZÖR, FÉLKÉZZEL, MESTERLÖVÉSZEKET MEGSZÉGYENÍTŐ lövéssel teríti le a rendőrt, hogy megmentse Will-t, és pár perccel később mi történik? Will ad neki leckét lövészetből. Egy ilyen teljesítmény után inkább Sylvia-t fogadnám fel tanárnak, vagy nem is tudom minek, hiszen ahogy láttuk - egy őstehetséggel állunk szemben. Lehet, másokat nem ez a jelenet akasztotta ki a leginkább, sajnos ha ezekről a jelenetekről készítenék listát készíteni, senki sem olvasná végig...



A film 101 perces teljes hossza alatt volt részünk hirtelen és érthetetlenül fellobbant nagy szerelemben, követhetetlen akcióban, kiszámítható krízisekben. A Lopott időt a magam részéről a nézők ellen elkövetett frusztráló merényletként könyveltem el. 


You Might Also Like

0 megjegyzés