A szolgálólány meséje - avagy mi köze ennek az abortuszhoz

A szolgálólány meséje immár a liberálisok egyik pokla.



Trump elnök megválasztása kapcsán, vesztes ellenfele Hilary Clinton riogatta Amerikát A Szolgálólány meséjével. Mivel az új elnök közel sem karolta fel annyira az abortusz témát, (vagy nem ugyanarról az oldalról) mint Clinton, sőt a választási kampány során sikerült Trumpot annyira szexistának és nőgyűlölőnek beállítani amennyire csak lehet, épp kapóra jött neki Margaret Arwood disztópiája.



A szolgálólány meséje

Az írónő a jövő Amerikáját egy nőket elnyomó diktatórikus rendszerben képzelte el. Az ő jövőjében a nukleáris fegyverek miatt az emberek terméketlenné váltak, a gyermek halandóság megnőtt. Ezért azok a nők, akiknek maradt “két jó petesejtjük” különleges, de inkább kétségbe ejtő helyzetbe kerültek. Őket használták fel arra, hogy az elöljáró családok számára gyerekeket szüljenek, ha akarják, ha nem.

Ők nem alapíthatnak saját családot, nem lehetnek érzelmeik senki iránt, társaik felé sem lehetnek teljes bizalommal és ami a legfontosabb: nem választhatják meg, mikor és kinek szüljenek. A fekete furgonban utcákat pásztázó “szemek” állandó jelenlétében, felakasztott emberek lábai alatt teszik meg napi sétáikat. Az egész szituáció bárki szemében taszító és természetellenes lehet, na de miért kiváltképp a liberális eszme felé húzó lakosság számára riasztó ez és miért példálózott a szolgálólány meséjével Clinton?




Női jogok, női egyenlőség

Elég volt csupán a történet szinopszisát elolvasnom, hogy rájöjjek, a világ porondján miért éppen a szolgálólány meséje került elő nyúl helyett abból a a bizonyos kalapból.
Manapság mind az egyén “szabadsága”, mind az egyenlőség eszméje divatossá vált, miközben a hagyományos értékeket elavultnak titulálják. Mégis, némileg túlzásnak érzem azt sugallni bárki felé, hogy az abortusz betiltása egyenlő lenne azzal, hogy a nőket megfosztjuk munkájuktól, tulajdonuktól és kényszerű gyerek nemzésre “ítéljük” őket, ám éppen ez a szemfényvesztés lényege.

Nem bánom, ha kedves olvasóm most kissé megbotránkozol a következő kijelentésemen, ahogyan én is gyakran megbotránkozom a liberalizmus hatalmas térnyerésén

A világon senki senkivel sem egyenlő, hanem EGYENÉRTÉKŰ. Nem lehetünk egyenlőek egymással, hiszen hogyan is tehetnénk egyenlőséget a világ bármely két pontján élő két egyén között, akik más-más családi háttérrel, külső és belső adottságokkal, lehetőségekkel, ambíciókkal és esetleg eltérő nemmel jöttek világra. Hogy is tehetnénk például egy családon belül is egyenlőséget két korban eltérő korú testvér között is? Sehogy! Ők egyénértű emberek, mindketten ugyanolyan értékesek, de nem egyenlőek, hiszen más és más céljuk van ebben a világban, más a személyiségük, még ha nagyon hasonlóak is.

Ilyen alapon hogyan tehetnénk egyenlőséget férfi és nő közé? A félreértések elkerülése végett leszögezném, hogy korántsem vagyon a nők elnyomásának híve. Nőként hogy is lehetnék? Azonban közém és a férjem közé sem tudna senki egyenlőség jelet tenni és nem is szeretném, hogy legyen. Én nőként és nem egy unisex lényként vagyok önmagam, ő pedig férfias férfiként.
Persze ezt már a következő - gender szakon növekedett - generációnak nehéz lesz elmagyarázni.


Nemi szerepek

Már a Biblia legelején különbséget tesz Isten férfi és nő között. Később az ember engedetlensége miatt kiűzi őket a paradicsomból és a nőre nőket sújtó, a férfira férfiakat sújtó átok mond. Mivel a férfi dolga a munka és a család fenntartása ezért véletlenül sem Évának mondja Isten, hogy verejtékkel fogja megszerezni a mindennapi kenyerét, és mivel Ádám nem képes gyermeket hozni a világra nem hozzá szól, amikor azt mondja fájdalmasan fog szülni.
A nemi szerepek sohasem lehetnek elavultak és bármeddig áltathatjuk magunkat vele, moshatjuk az emberek agyát hazugságokkal, ezek nem fognak megváltozni, mert Isten is így teremtett minket!

A jóságát és kegyelmét pedig abban is megmutatta nekünk, hogy az első emberpárra kimondott átok ellenére is sok férfi találja meg a neki tetsző munkahelyet és azért nem hiszem, hogy a legtöbben valóban teherként élik meg a kenyérkeresést. Ami pedig a nőket illeti - a szülés fájdalmas ugyan, de tegye fel a kezét az, aki az újszülött gyermekét ringatva csakis erre tud gondolni!?
Na ugye!

Ez persze nem azt jelenti, hogy a nőknek semmi máshoz nem lehet lehetősége. Rengeteg tehetséggel, intelligenciával megáldott nő születik nap, mint nap és nekik ugyanannyi joga van kibontakozni, mint egy férfinak, ami lehetséges úgy is, hogy közben ő maga ne váljon férfivá.


Születésszabályozás

Most, hogy az alapvető nemi szerepeket átvettük, vizsgáljuk meg közelebbről az abortusz témát, annak fényében, hogy a születésszabályozás akár egy a szolgálólány meséjéhez hasonló társadalmat idézhet elő.

Ezen a ponton először kérdéseket tennék fel, amit remélem más is feltesz magának:
Az abortusz valóban egy jog lenne?
Azzal, hogy megtiltják egy nőnek, hogy elvetesse a meg nem született gyermekét valóban olyan, mintha rákényszerítenék, hogy szüljön?
A születésszabályozás a fogantatás előtt vagy utána kell, hogy elkezdődjön?

Amikor a személyi szabadságot hirdető eszmék ilyen szinten tombolnak a világban muszáj valahol meghúzni a határt. Ma már a nőknek is ugyanannyi joguk van egyéjszakás kalanadokhoz, nem ítéli el őket senki ha 5-10-20 férfinál is lefekszenek pár éven belül, vagy ha igen korán elkezdenek nemi életet élni. Az előtt sincs különösebb akadály, ha inkább a férfi marad otthon GYESen, vagy ha valaki egyáltalán nem vállal gyereket. De mi van, ha ez a fene nagy szabadság valahol félresiklik és egy új élet jön létre?


Ahhoz is van jogunk, hogy megöljünk valakit, ha ezzel lerázhatjuk a felelősséget magunkról? S ha már igen, ennek hol szabunk határt? Eljön majd a nap, amikor már nem csak magzatokat, hanem idős nagyszüleinket, szüleinket is megöljük, hogy ne legyen terhünkre?
Akik abortusz mellett érvelnek, azt mondják, hogy a magzatok még nem emberek, mert még nem elég fejlettek hozzá a szívverésük ellenére sem. Akkor hamarosan az idősek számítanak majd embernek, mert nincsenek erejük teljében, vagy mert nincsenek szellemi képességeik birtokában?
A hatalmas toleranciának ezek szerint mégis vannak határai?

Úgy gondolom, hogy a születésszabályozás nem az abortusznál, hanem a fogamzásnál kezdődik. Az elénk, temérdek mennyiségben felsorakoztatott fogamzásgátló módszerek mellett lehetetlen, hogy valaki ne találja meg a magának valót, vagy ha mégis azon  "szabadságához" való jogával kíván élni, hogy nem használ fogamzásgátlót, akkor viselje a következményeket. 

Egy gyermek életéről nem a terhesség alatt vagy ne adj'Isten a szülés után kell dönteni, hanem akkor, amikor az ember lánya lefekszik a barátjával, az iskolatársával, az élettársával, csoport társával...vagy a nős főnökével. 

Ez volna az én konklúzióm. 

(Képek forrása: sor közepe blog, 24.hu, 

Nincsenek megjegyzések:

Üzemeltető: Blogger.