Francine Rivers: Megváltó szeretet (Értékelés)

A Megváltó Szeretet c. könyv egy kedves barátnőm ajánlásával jutott el hozzám (ahogy maga a kölcsön példány is). Amilyen nehezen álltam neki az olvasásának - bevallom elsőre nem hozott lázba a téma - olyan lelkesen folytattam, amikor néhány oldal után elkaptam a történet fonalát. 


















Fülszöveg: 

Az 1850-es évek Kaliforniája az amerikai aranyvidék, ahol a férfiak eladják a lelküket egy zsák aranyért, a nők pedig testüket bocsátják áruba, hogy legyen egy hely, ahol álomra hajthatják a fejüket.

Michael Hosea, az egyszerű farmer megpillantja az utcán sétáló, angyali szépségű Angelt, aki a Hercegnő vezette nyilvánosházban dolgozik. A férfit megigézi a látvány: úgy érzi, az ő feladata megmenteni a kiszolgáltatott lány életét és lelkét. Szép lassan meglágyítja a nő keserű ellenállását, és Angel szíve akarata ellenére Michael felé fordul. Az ismeretlen érzések tengerében azonban felcsapnak a múlt kísértő hullámai, így a lány a menekülést választja. 

A népszerű amerikai írónő legújabb regénye Hóseás próféta könyvének modern kori parafrázisa: történet a szeretetről, amely a legnagyobb viharok közepette sem enged el.

Kinek ajánlom?

Aki szereti a mély lélektani regényeket és szeretik látni Isten munkáját a saját - és mások életében.

 

Kinek nem ajánlom?

Akik azzal a meggyőződéssel élnek, hogy Isten márpedig nem létezik... De, inkább még nekik is!


Értékelés:

A puha és kicsit ponyvára hajazó borító miatt nem tudtam mire számíthatok a könyvtől, amiről annyi klassz értékelést olvastam/hallottam. Alapvetően nem szeretem a nem túl eseménydús történeteket, ezért én magam is meglepődtem, hogy Sarah és Micheal története mennyire megérintett. Amilyen nehezen vettem rá magam, hogy végül nekiüljek, úgy tapadtak a szemeim a lapokra, hogy alig bírtam letenni. Szinte faltam a regényt, ami rám egyébként nem jellemző.

A nyíltan keresztény regény nem hívők számára is tartogat mondanivalót, nem is keveset. Bár a legtöbbünknek (valószínűleg) nem jutott olyan kilátástalan és sanyarú sors, mint Sarah-nak, de nem is kell idáig "süllyedni" ahhoz, hogy Isten felkaroljon minket. A főhősnő reménytelensége és elvetettsége azt gondolom talán mindannyiunk számára ismerős lehet, de az is igaz, hogy követtünk el olyan dolgokat, amire nem vagyunk büszkék. Az ilyen mély pillanatokban jó tudni, hogy ma is, mellettünk van Isten, aki nem hagy minket a földön. Lehet, hogy nem egy Micheal Hóseát küld hozzánk, de valakit, akire szükségünk van biztosan!

S az, ahogy Micheal vakon, de biztosan kapaszkodott Istenbe még akkor is, ha komoly próbák elé enged, sok keresztény előtt példa értékű lehet. Amellett, hogy elismeréssel figyeltem Micheal kitartását, hálás vagyok, hogy Isten csak annyit mér ránk, amennyit el bírunk viselni.

Nagyon tetszett egyébként, ahogyan az írónő érzékeltette, amikor Isten vagy a gonosz szólt a szereplők fejében. A "hangok" minden egyes szava életszerű volt. A jeleneteken belüli fejből fejbe ugrálás viszont időnként zavaróvá vált számomra. Többször el kellett olvasnom, hogy tudjam ki-kivel van és mi az amit csak gondolt és mi az, amit ki is mondott. 

A történet szempontjából viszont "szerencsésnek" bizonyult, hogy a főhősök személyisége, sorsa ennyire szélsőségesen különbözött egymástól. Igaz Micheal is követett el idő közben hibákat Sarah-val szemben, de semmi maradandót, semmi olyat, ami súlyosan befolyásolta volna a történet menetét. Ha így alakult volna, a könyv sem egy, hanem két kötetes lenne... 

A másik "furcsaság" amit a könyv olvasása közben tapasztaltam - bár ez inkább csak észrevétel - hogy mennyire különbözik az angol-amerikai mentalitás a miénktől. Sok esetben csak pislogtam, hogy ezt miért így és miért amúgy tette vagy mondta egy-egy szereplő, bár ezek a dolgok a filmekben is zavaróak tudnak lenni. A csodálatos ebben is, hogy bár mindannyian emberek vagyunk, de nem csak az jelenti a különbséget, hogy más kontinensen élünk, vagy más nyelven beszélünk, de Isten mindannyiunkhoz pont úgy szól, ahogy nekünk megfelelő. Ha a történet magyar emberekről szólt volna, a történet akkor is egészen másképp alakul, ha ugyanúgy az aranyvidéken játszódik. Így szép ez a világ!






Nincsenek megjegyzések:

Üzemeltető: Blogger.