La legende du Roi Arthur - Hősköltemény francia tollból


Alkotók:

Dove Attia, François Chouquet

Florent Mothe - Artúr király (Roi Arthur)
Camille Lou - Guinevere/Ginevra
 (Reine Gueniévre)Zaho - Morgana (Morgane)
Charlie Boisseau - Lancelot
Fabien Incardona - Melegant (Prince Mélégant)
David Alexis - Merlin


A történetről

Uther Pendragon, (az ókori Bretagne és Nagy-Britannia királya) halálosan beleszeretett egy báró feleségébe. Merlin, a druida varázsló határozott tanácsával mit sem törődve, feleségül vette.

Merlin varázslatával segítette a királyt, hogy kordában tarthassa a végtelenül kapzsi királynét, akinek a világ minden kincse sem volna elég. Segítségéért cserébe azonban a királyi pár szerelme gyümölcsét, első gyermeküket kérte. Kilenc hónappal később meg is született Artúr, akit a varázsló egy vitéz lovagnak adott, hogy felnevelje őt. 
Uther évekkel később, egy csatában lelte hősies halálát, ám előtte a tó sziklájába szúrta legendás kardját az Excaliburt. A legenda szerint csupán a király fia, Nagy-Britannia és Bretagne trónjának egyetlen jogos utódja méltó rá, hogy kihúzza a kardot.

Az előadás ott kapcsolódik a történetbe, amikor Merlin összehívja a harcosokat, hogy végre királyt válasszanak, aki véget vet a háborúskodásnak és egyesíti Angliát. Versenyt szervez, hátha a druida istenek segítenek kiválasztani a győztest, aki kihúzhatja az Excaliburt a kőből. 

Ekkor tűnik fel Artúr, aki csak mint segéd megy el a versenyre, ám ő az egyetlen, aki könnyűszerrel kihúzza a kardot a kőből. A legtöbb herceg, lovag és paraszt azonnal hűséget esküszik Artúrnak és élteti az új királyt, mások azonban nem tudják elfogadni, hogy egy gyerek, egy tanulatlan, névtelen senki legyen az uralkodójuk. Közöttük Melegant herceg a leghangosabb, aki annak ellenére sem hódol be, hogy Merlin felfedi Artúr igazi származását.




Merlin felviszi Artúrt a királyi várban, azonban ott Melegant herceg ostroma alá kerülnek, ahol Artúr megsebesül. Ekkor jelenik meg Leodagan (egy nemes) és a lánya Guinevre, akibe a király azonnal beleszeret. Merlinnek ismét rossz előérzete támad, úgy gondolja ez a nő fogja a királyság vesztét okozni, de Artúr, - akár egykor az apja - hajthatatlan volt. Megtartják az esküvőt, és az idillt csupán Morgan (a király féltestvérének) megjelenése zavarja meg.

Morgan és Artúr a legenda szerint egyszer véletlenül szeretkeztek egymással, s ennek gyümölcse lett Mordred. Morgan megfogadta, hogy a fia lesz a királyság örököse, s ezen tervének egyedül Guinevre és Artúr házassága állja útját. Elátkozza tehát a házaspárt és elősegíti, hogy a királyné és a kerekasztal egyik legjobbja, Lancelot között szerelmi viszony alakuljon ki. 



Vajon a királyné hű marad a férjéhez a kísértés ellenére is? Az eskü elég számára, hogy kitartson a férje mellett? Merlin mágikus ereje vajon elég, hogy megakadályozza a hűtlenséget és a királyság szétbomlását? 
Erre kapunk választ a két órás előadás alatt. 

A színészekről

A premier előtt jóval fel-felkerülnek részletek a musicalből, megismerhetjük a színészeket és egy-két videóklip segítségével ráhangolódhatunk a majdani előadás zenei- és képvilágára (amiről egyébként nyugodtan elmondhatjuk, hogy esetünkben varázslatosan szépre sikerült). Így hát természetesen én is ismertem a dalok legtöbbjét mire az előadás eljutott hozzám. 



Ennek voltak jó oldalai is, de ezúttal borzasztó nagy csalódást okozott a stúdióban rögzített hangfelvétel és az élő előadás közötti különbség. Ilyen szempontból egyedül a Morgan-t alakító Zaho hangja nem keltett bennem hiányérzetet, igaz a korábbiak miatt tőle nem is vártam sokat...

A két legfontosabb szereplőt alakító színészt (Florent Mothe és Camille Lou) már korábbi musicalekben más szerepekben is láttam és talán a szemmel látható korkülönbség, vagy a korábbi benyomásaim miatt nekem kettejük "szerelme" nem volt elég élethű a színpadon. 



Végkifejlet

SPOILER!!!

Az egész történetnek a vége pedig egyszerűen megdöbbentett.

A történetben Lancelot és Guinévre egymásra találnak, - mint tudjuk - annak ellenére, hogy a nő Artúr király felesége. Amikor viszont ez kiderül a király választás elé áll: vagy kivégezteti a házasságtörőt, vagy megbocsát neki. Itt ez utóbbi történt.

Természetesen a "kiakadásom" nem arra irányult, hogy miért nem vágták el Guinévre torkát, sokkal inkább az, hogy az egészből úgy tűnt, mintha Artúr nem az iránta való SZERETETBŐL bocsátott meg azzal a feltétellel, hogy felhagy a félrelépéssel, hanem MEGÉRTÉSBŐL hagyta életben és elfogadta, hogy a felesége ezentúl Lancelot szeretője lesz - az orra előtt. Nem értem, hogy fordulhat elő egy nyilvánvalóan a fiatal korosztály számára készített előadásban olyan üzenet, ami a megcsalást és a félrelépést helyesli. A való életben pedig még Morgen varázslata sem kell ahhoz, hogy az ember lánya meglássa a "szomszéd fűjét".

Tudom, tudom a történet egészének és Anglia történetének szempontjából teljesen felesleges és szőrszálhasogató magatartás részemről ezen rugózni, de gonosz varázslat ide vagy oda ez a vég nekem nem happy és nekem borzasztóan csípte a szememet.




Az előadás


S ha már ennyit beszéltünk a csokiról, kostóljuk is meg. A teljes előadásról készült felvételt IDE KATTINTVA találod.

Jó szórakozást kívánok hozzá!
(Kép: http://www.lalegendeduroiarthur.com, orleansactu.fr, chartsinfrance.net)


Nincsenek megjegyzések:

Üzemeltető: Blogger.