Üdv, itt az Ever been !

Dragomány György: A fehér király

By 7:08 , , , , , , ,

A bejegyzés címét illetően szándékosan nem jeleztem, hogy a könyv értékeléséről lenne szó. Hogyan is értéekelhetnénk, hogyan ítélhetnénk jónak vagy rossznak egy művet, amely a múltunk egy sötét korszakát mutatja be?

Nem, értékelésről ezúttal szó sincs, inkább csak hirtelen jött, a könyv végeztével az olvasót megrohamozó megannyi gondolat szócsokráról, amelyet viszont bárki értékelhet.



Fülszöveg:

Hogyan dolgozza fel egy tizenegy éves kamasz, ha apját a szeme láttára hurcolják a Duna-csatorna munkatáborába? Hogyan éli meg az apa hiányát és az elhurcolás köré épített családi hazugságokat vagy titkolt történeteket? Milyen remények éltetik a mindennapok amúgy sem könnyű kamaszviharait megnehezítő élethelyzetben? Erről szól A fehér király című lendületesen megírt regény. A hol vicces, hol tragikus történetekből kirajzolódik egy abszurd, de gyerekszemmel mégiscsak szép világ, amely inkább elemeiben, mint konkrét történelmében azonos a kora nyolcvanas évek Erdélyével és Romániájával. A kiskamasz fiúnak apja elvesztése miatt hirtelen szembesülnie kell a felnőttség terheivel. A főhős a gyermekkor értetlen-ártatlan optimizmusának és a felnőttség reménytelenségének határhelyzetében még képes arra, hogy játékosan és mitikusan lássa a brutális hétköznapokat.

Kinek ajánlom? 

Leginkább olyan érdeklődőknek, aika  múltból tanulva, felkészülten indulnának neki életük hátralévő részének, történelem rajongóknak, s akik telhetetlen kiváncsísággal bírnak 

Gondolatok A Fehér király körül:

Talán a forradalom közeledő évfordulója, talán a puszta véletlen sodorta Dragomány György könyvét éppen most elém, nincs okom megbánásra, amiért rászántam azt az x órát és a mostani valódi gondjaimat félretéve elmerültem a magyar történelem darabkájában. Kifejezetten élveztem, hogy ezúttal nem a történelemkönyvek lapjai a különböző szempotnot képviselő tévé csatornák hiradói, dokumentumfilmek, hanem egy valódi kisfiú "kalandjai" által nyertem bepillantást a zsarnokság mindennapjaiba, bár nem teljesen erre számítottam.

Az első rövid történet végeztével kissé megijedtem, hogy szanaszét darabolt novellagyűjteménnyel állok szemben, s ebben nem is tévedtem. Ugyanakkor, a szösszenetek összességében is teljes képet mutattak. Különösen tetszett, hogy a gyermek gondolatainak megformálásához az író nyelvi eszközökben is alkalmazkodott, ezzel is még élethűbbé, érzékletesebbé téve a művet.

A kommunizmusról is eddig is - ha nem is nagyon nagyon sokat de - eleget tudtam ahhoz, hogy ne alapvető dolgok ne érjenek meglepetésként (mint a kényszermunkatábor, stb), de sokszor mégis ledöbbentettek a könyvben vázolt élethelyzetek. 

A legszembetűnőbb deformálódás az akkori társadalomban, talán a szigorú renden belül keletkezett anarchia. A kommunizmusban mindenki által jól ismert szabályok betartása mellett a legkisebbektől a "legnagyobbakig" úgy trükköztek és gyötörték egymást, ahogy és amikor csak tehették. A zsarolás, korrupció nem csak a hivatalokban és felsőbb körökben terjedt el, de beszívárgott a legkisebb társadalmi egységekig. A zsarnokság, ahogy látjuk tényleg mindenhol jelen volt, egyre több és ugyanakkor egyre kevesebb titok létezett.

Az ilyen történetek láttán/hallattán adok hálát igazán, hogy nem abban a korban kellett felnőnöm és fel sem foghatom, hogy a múlt ismeretében hogy lázadhatunk ma a "demokráciáért", amikor már jóideje senkit sem tartóztattal le és küldtek kényszermunkára csak azért, mert aláírt egy petíciót...

A történet befejzése legalább annyira izgalmas, és reménytelen, mint maga a mú. Tetszett, hogy végül nem tudtuk meg mi történt azután, hogy az írói én üldözőbe vette a furgont, de ugyanakkor pontosan sejthetjük, hogy vagy semmi sem történt, vagy a helyzet a korábbinál is rosszabbra fordult...


Összességében egyáltalán nem bántam meg, hogy a kezembe vettem A fehér királyt és talán még vissza-visszatérek hozzá, ha további gondolatébresztő mozzanatok egész sorára vágyom... 

You Might Also Like

0 megjegyzés