Árni Þórarinsson - A boszorkány ideje (Értékelés)

"...Lassan csordogáló, komótos, régivágású krimi ez, középpontban az emberrel..."
(Könyvizsgálók blog ajánlója)



Fülszöveg

The Season of the Witch – valaki ezt a számot küldi az észak-izlandi város színkörének. A színkör vezéralakját másnap sehol sem találják… A rejtély megoldása Einarra, az alkoholizmusából frissen kigyógyult újságíróra vár, aki nemrég érkezett a fővárosból. A háta közepére sem kívánja az északi kiküldetést, melynek célja, hogy tudósítson a vidéki ügyekről. Először úgy tűnik, nincs miről írni, a legnagyobb port az kavarja, hogy a helyi édességgyár vezetőjének felesége balesetet szenved a céges kalandtúrán, és nem sokára életét veszti. Ám ekkor az áldozat idősek otthonában élő anyja felhívja Einart, hogy elmondja, bizonyos benne: gyilkosság történt. Csak a vénasszony képzelődik? És lehet-e ennek köze a fiú eltűnéséhez? Einar szembeszegül a rendőrséggel, a helyi kiskirályokkal és nem utolsósorban saját kollégáival, hogy pontot tehessen az ügy végére.

Kinek nem ajánlom? 

Akik egy ízig-vérig az elejétől az utolsó szóig pattanásig feszült, cselekményekkel teli, a szó szoros értelmébe vett krimire vágynak.

Értékelés

Régóta szerettem volna elolvasni egy regényt a híres izlandi irodalomból. Olvastam róluk jőt is, rosszat is, többek között arról is, hogy az Északi sziget lakói büszkélkedhetnek a legtöbb egy főre jutó kiadott könnyvel (ha egyáltalán ez "rossznak számít". De mihez is kezdhetnének magukkal?

Ez a regény számomra kicsit olyan volt, mint a terhesség: az elején még ismerkedünk a helyzettel, bár sokan kínkeservesen verekedik át magukat rajta. A második harmadban azért már érzékelhetően felpörögnek a dolgok és végül alig várjuk a végkifejletet.  Őszintén szólva első alkalommal, az első "trimrszterben" a meglehetősen vontatott cselekményszál következtében letettem a könyvet és csak jóval azután, egy évvel később vettem elő újra. Az ex-alkoholista, magányos újságíró alakja nem ragadott magával, bár a fanyar humora, a kis papagájához fűződő viszonya és időnként a látásmódja később szimpatikusabbá tette előttem.

A boszorkány ideje egyáltalán nem illik a vérszomjas skandináv (de úgy nagy általánosságba vett) krimik sorába, bár azért reméltem, hogy végére mégiscsak lesz benne valami mocskosabb annál, ami elsőre a fülszövegből is kiderült és nem csalódtam. Maga a cím, a húsvéti időszak, a regényben központi helyen szerepelő színdarab témája egy ideig véletlenszerűen összedobált körülményeknek tűntek, de ahogy a cselekményben, e téren is minden apróság a helyére került A Vajákos Lofturt pedig ezek után biztosan elolvasom :)

Az egyetlen dolog, ami kissé nehézkessé tette számomra az olvasást, (bár mondhatjuk, hogy az ilyesmi az ember saját botorságának köszönheti), hogy nem tudok izlandiul. Derekasan bevallom itt, ország világ előtt, hogy sem a különleges karaktereikkel, sem a nevekkel kapcsolatban nincs jártasságom és emiatt többször vissza kellett lapoznom/a kelleténél többször átgondolnom, hogy éppen kiről is van szó. Az pedig, hogy melyik név, milyen nemű személyt takar... Csupa rejtély. Ami azt illeti Jóát, a fotóst is férfinak hittem, amíg ki nem derült, hogy egy leszbikus nő. Egyetlen felismerhető név volt az egész műben, a Karolína.

Szerintem, ahogy a legtöbb "igazi" krimi is, A boszorkány ideje is egyszer olvasható regény volt, de egy alkalommal mindenképpen jó választás egy szürke esős, késő őszi-téli bekuckózós estéhez.




Nincsenek megjegyzések:

Üzemeltető: Blogger.