Margaret Atwood: A ​szolgálólány meséje (Értékelés)

Ami a feminista és nem kicsit aktuál politikai részét illeti - a nyáron a sorozat megjelenésekor közzétett cikkemben olvashattok róla bővebben, most kifejezetten a regényt szeretném apróra szedni.




Fülszöveg:

A ​regény – egy orwelli ihletésű disztópia – egy jövőbeli, vallási fundamentalista államban játszódik, ahol a főhősnőt csupán azért tartják becsben, mert azon kevesek egyike, akinek termékenysége az atomerőművek által okozott sugárszennyezést követően is megmaradt. Az ultrakonzervatív Gileád Köztársaság – a jövő Amerikája? – szigorú törvények szerint él. A megmaradt kevéske termékeny nőnek átnevelő táborba kell vonulnia, hogy az ott beléjük vert regula szerint hozzák világra az uralkodó osztály gyermekeit. Fredének is csupán egy rendeltetése van az idősödő Serena Joy és pártvezér férje házánál: hogy megtermékenyüljön. Ha letér erről az útról, mint minden eltévelyedettet, őt is felakasztják a Falra, vagy kiűzik a Telepekre, hogy ott haljon meg sugárbetegségben. Ám egy ilyen elnyomó állam sem tudja elnyomni a vágyat – sem Fredéét, sem a két férfiét, akiktől a jövője függ…


Értékelés:

Azt hiszem nagy hiba volt a könyv helyett a sorozattal kezdenem Gilead disztópikus világának felfedezését. Sajnos nem azért, mert végül a regény annyival mélyebben bevezetett volna mondjuk Fredé, és a disztópia gondolat és érzelmi világába, éppen ellenkezőleg: a megfilmesített változat mutatott rá igazán a regény történetbeli hiányosságaira. A könyv valamennyi cselekményszála befejezetlen maradt, míg a sorozatban ezeket alaposan kidolgozott formában tárják elénk. 


Amit viszont a sorozatból hiányoltam, hogy a hétköznapi emberekről, (ahogy a könyv nevezi gazdasszonyokról) nem sok szerep jut, pedig általuk sokkal áthatóbb képet kapnánk a társadalomról. 

Igaz, a regényben csupán Fredé szemszögéből látjuk a világot, és az ő életéből sem kapunk többet, egy mozaikszerű kiragadott részletnél visszaemlékezésekkel tarkítva, mégis túl sok a talány, különösen, ami a végkifejletet illeti. A történet lassan haladt előre, akkor is akadozva és legalább olyan szenvedősen, ahogy maga a főszereplő is érezhette magát a mindennapjaiban. Ha az írónak ennek éreztetése volt a célja, tökéletesen elérte!

Számomra Fredé, mint főhős nem volt túl meggyőző. Partra vetett hal módjára vetődik jobbra-balra, sokkal gyengébb karakter, mint mondjuk Moira, aki komoly kockázatok árán is, minden eszközzel próbál menekülni a rákényszerített helyzetből. Fredé egyetlen (talán nem is csupán Gilead, hanem valamennyi konzervatív norma elleni) lázadása a Nickkel való kapcsolata, de őszintén meglep, hogy ehhez egyáltalán volt bátorsága. 

Bár sokan elsőre visszarettentek Gilead fundamentalista, egyben kegyetlen világától, (ahogy valahol én magam is) mégsem tudtam egészen komolyan venni, vagy egy pillanatig is elképzelni, hogy ez valaha megvalósulhatna. 2017-ben én sokkal inkább tartok egy az Orwelléhez hasonló 1984-szerű világrend kialakulásától. Ma, amikor tombol a liberalizmus valóban meghökkentő lehetne egy konzervatívabb felfogású világban élni, azért nyugodtan higgyük el, hogy nem egészen így nézne ki.

Gilead törvényeinek körülbelül annyi közük van a Bibliához, mint annak idején az inkvizíció által alkalmazott eszközöknek. Lehet, hogy a kiindulópont és néhány kiemelt dogma egyezik, az igazságához és Isten kegyelmének még csak nyoma sincsen sehol és ha valaki egy kicsit is jártas a keresztény hitet illetően, maga is felfedezheti Gileadban leírásában alkalmazott sarkításokat és túlzásokat. Kardoskodhatunk amellett, hogy A szolgálólány meséje nem egy feminista szerzemény, egyes intézkedések számomra mégis logikátlannak tűnnek, amelyek inkább ebbe az irányba billenti a mű egészét. 

Az ország egyik fő problémája például az, hogy már alig-alig van már nemzőképes nő, emiatt egyre kevesebb egészséges gyermek születik, márpedig nagyon fontos lenne, hogy legalább a szűk uralkodó réteg utódokkal büszkélkedhessen. Egy-egy szolgálólánynak csupán három "dobása" van, mielőtt a Fredé anyjának sorsára jutnak és a "nem nők" közé vetik őket, egy távoli gyarmatra, ahol az erős sugárfertőzés miatt lassú haldoklás múltán eléri őket a szörnyű vég. Természetesen arról szó sincs, hogy egy férfi képtelen legyen szaporodásra, de teljesen logikátlan egyébként termékeny nőket halálra ítélni, a férfiak miatt. Ez a nem csekély mértékű pazarlás szerintem nem illene egy ilyen pontosan kidolgozott rendszerbe még akkor sem, ha egyébként könnyebb beleerőltetni a közös eszmébe.
A másik, ami nem stimmel, hogy ennyi szabadidőt hagynak a szolgálólányoknak. Biztosan ki tudtak volna találni egy olyan mindennapi teendőt a vásárláson túl, amivel ugyanúgy nem tudnak kárt tenni magukban, szem előtt tudnak végezni és még hasznos is. Az rendben van, hogy nem férhetnek hozzá éles tárgyakhoz, de nem hagyták volna őket szabadon elmélkedni a sanyarú sorsukon, terveket szövögetni és -ahogy Fredé esetében látjuk- siránkozni, nosztalgiázni. Az ember, különösen a fogva tartott ember kreatív és a túl sok felesleges energiáját szabályos kereteken kívül akarja majd levezetni.
Akárcsak maguk a vezetők. A parancsnok erőfitogtatása sokak szerint egyszerűen vérlázító, szerintem azonban teljesen logikus, leginkább autokratákra jellemző vonást kölcsönöz neki és nincs is miért lázongani, hiszen a saját maga által alkotott rendszer okozta a vesztét. Így járt még az ókorban alkalmazott kegyetlen kivégzőeszköz, a bronz bika feltalálója is, aki elsők között "élvezhette" a találmányát és még sorolhatnám a hasonló példákat a történelemből.




Mivel a számomra közel sem oly átütő erejű regény cselekménye a sorozat első évadával "elfogyott" nem maradt más, mint várni az HBO változat második évadára, amely a híresztelések szerint a jövő év folyamán jelenik majd meg.



Nincsenek megjegyzések:

Üzemeltető: Blogger.