George Orwell -1984


- Lehetetlen félelemre, gyűlöletre, és kegyetlenségre alapozni egy társadalmat. Nem maradhat fenn.
- Miért nem?



Fülszöveg


1988-ban ​kommentálva az 1984-et, a valóságos és jelképes évszám között tűnődően botorkálva szükségszerű a kérdés: a történelmi rémképet illetően érvényes-e, érvényes maradt-e Orwell regénye? Nem és igen. Igen és nem. Nem, ha megkönnyebbülten nyugtázhatjuk, hogy az a totalitárius diktatúra, amely az 1984-ben megjelenik, a regény megírása óta nem valósult meg a valóságos történelemben, és a kommentár fogalmazása közben nincs jele – kopogjuk le, persze – , hogy a közeljövőben bármelyik nagyhatalom megvalósítani kívánná. Igen, ha a tegnapi történelem némely államalakzatára gondolunk. Nem a náci Németországra, nem a sztálini Szovjetunióra, hanem időben közelebbi képződményekre: Enver Hodzsa Albániájára, Pol Pot Kambodzsájára. Hogy jelen idejű államképződményeket a diplomáciai illem okából ne említsünk. Röviden elmerengve ennyit mondhatunk ma az 1984 történetfilozófiai érvényességéről. És a regény? Ünnepelték és kiátkozták a hidegháború hosszú évei során. A sorompótól balra ezért, a sorompótól jobbra azért. Jelképpé és jelszóvá lett. Sorompó arra kell, hogy két oldalán ugyanazt a szöveget kétféleképpen lehessen érteni és értelmezni. Regény azonban nem arra való, hogy jelkép és jelszó legyen. Regény arra való, hogy olvassák, hogy szabadon olvasható legyen.


***

Értékelés


"Üdvözlet az egyformaság korából, a magányosság korából, a Nagy Testvér korából, a duplagondol világából"


Winston Smith - ahogy talán a neve is jól illusztrálja - átlagos figurának számít az 1984-es Óceániában. Folyékonyan beszéli az "újbeszél"-t, mindennap eljár dolgozni és ki nem hagyná a Két Perc Gyűlölet eseményeit. Ahogy a legtöbben, Winston is a telekép előtt, állandó megfigyelés alatt éli az életét, és igyekszik jó elvtársként viselkedni, hogy a Gondolatrendőrség messziről elkerülje, és így ő is elkerülhesse a Szeretet-minisztérium környékét is...

LE NAGY TESTVÉRREL

Mondhatni átlagos dolog ez egy olyan világban, ahol a gyerekek a saját szüleiket figyelik és jelentik fel rendszeresen, ahol a gondolatok szabadságát a szókészlet megkurtításával tartják bilincsben - milyen ismerős ez ma, a politikai korrektség korában - mert ugye, hogy is elmélkedhetne az ember olyan dolgokon, amire még szó sem létezik?
Winston Smith azonban kicsit mégis különbözik a többiektől: emlékezik, észre vesz és vágyakozik. Emlékszik rá, hogy tegnap még más volt a történelem, léteztek emberek, akik hivatalosan sosem voltak, és a szexbűn tilalma ellenére is szerelemre vágyik.

"A szabadság az, ha szabadságunkban áll kimondani, hogy kettő meg kettő az négy. Ha ezt megtehetjük, minden egyéb magától következik."

A regény egyszerre nyűgözött le, és töltött el félelemmel. A fülszöveggel ellentétben én ugyanis nem arra érzek magamban hajlamot, hogy az 1984-et is történelem egyes szakaszaival, - bár tény, hogy Orwell ízig-vérig baloldali gondolkodású emberként vált a baloldali ideológiák legnagyobb kritukásává -, sokkal inkább a jelennel tudnám azonosítani, de nyugalom, ezt itt és most nem fejtem ki. 

A HÁBORRÚ: BÉKE
A SZABADSÁG: SZOLGASÁG
A TUDATLANSÁG: ERŐ

Befejezésül elég annyi, hogy bár sajnos, a sorompótól balra és jobbra is valóban másképp értelmezik, a könyvet, politikai hovatartozástól függetlenül kötelezővé tenném mindenki számára. Mindegy, melyik oldalon áll az ember, ha egy hasonló orwelli diktatúra kialakulását megelőzése a cél, mindenek előtt ismerünk kell az összetevőit az oda vezető utat, mert bizony együtt kell tennünk ellene. 


Nincsenek megjegyzések:

Üzemeltető: Blogger.