Jane Austen - Büszkeség és balítélet - feldolgozások

Jane Austen hibátlan remekművét talán senkinek sem kell bemutatni, de a történelmi romantikus regények rajongójaként nem tudtam megállni, hogy a saját szempontomat ne "vessem papírra".





Fülszöveg

Csodálatos lények lehettek a régi angol papkisasszonyok – egy kis faluban elásva, vénlányságra és tüdőbajra kárhoztatva hervadhatatlan regényeket tudtak írni az emberi természetről és szenvedélyekről. Jane Austen is vidéki papleány volt, mint a Brontë nővérek. Hat teljes regény maradt utána és néhány töredék. Ennek a viszonylag kis életműnek legismertebb és sok kritikus szerint a legjelentősebb darabja a Büszkeség és balítélet. Mint Austen többi regényét, ezt is feszes szerkezete, klasszikus stílusa, szellemes dialógusai, pompás pszichológiája és nem utolsósorban írónőjének csillogó okossága teszik ma is élvezetes olvasmánnyá.

***

Értékelés

Jane Austen műve olyan alapolvasmánynak számít világszerte, akárcsak itthon a Kincskereső kisködmön, nálam mégis húszas éveim második felééig váratott magára. Filmben természetesen több ízben is láttam, és a történet ismerete miatt halogattam eddig. Persze egy percig sem gondoltam, hogy a könyv nem adhat többet a feldolgozásoknál, és ezt az olvasásélmény alá is támasztotta. Jane Asuten stílusa, szófordulatai és többszörösen összetett mondatai utánozhatatlanok, bár az ehhez tartozó szarkasztikus hangnemtől vált igazán szórakoztatóvá. 

Austen összesen hat regényt hagyott maga mögött, de akár ennek az egynek az olvasásával is testközelből élhetjük át milyen lehetett az ő korában élni. A hely, ahol mindent a rang, illetve az évi jövedelem összegének számjegyei határoznak meg, a társadalmi protokoll kifürkészhetetlen pókhálója szövi át a kapcsolatok legkisebb egységeit is. Mindenkit mindenhol a friss házasságkötések, és a férjhez menés foglalkoztat.

Általánosan elismert igazság, hogy a legényembernek, ha vagyonos, okvetlenül kell feleség.

Ebben a korban, ilyen környezetben és ilyen feltételek mellett nem csoda, ha maga az írónő is vénlányként végezte. 

- Látom Lizzie - mondta neki egyszer -, hogy a nővéred reménytelenül szerelmes. Gratulálok neki. Ha már egy leány nem megy férjhez, időnként jól jön neki egy kis boldogtalan szerelem. Lehet rajta merengeni, s a barátnői is tisztelettel néznek rá. [...]

A karakterek mind kidolgozottak és jellegzetesek, bár az, ahogy és amilyennek az író bemutatja a történet szereplőit, szinte készen, tálcán nyújtja az olvasónak mit kellene gondolnia róluk. Például senkit sem ismerek, aki ne szégyenkezett volna magában Lizzy családja (különösen az anyja és húgai) miatt, vagy aki ne lenne első pillanattól fülig szerelmes Darcyba, aki mára a tökéletes férfi mintaképe lett. A legjobban Lizzie apjának, Mrs. Benettnek adott válaszai derültem a buszon ülve. 

– Téved, kedvesem, nagyon is tisztelem az idegeit. Voltaképpen régi barátaim. Idestova húsz éve örökösen rájuk hivatkozik.

A kedvenc jelenetem talán Elisabeth a Collins-szal való házassága körül zajló mizéria volt, amikor igazán megnyilvánult Mr. Benett intelligenciája. Igazán megkedveltem, de meg is sajnáltam a szerencsétlenül alakult házassága miatt, még ha tudni vélem, hogy minden rossz tulajdonsága ellenére nagyon szerette a feleségét. 

[...] - Miről beszél?
- Collinsról és Lizzyről. Lizzy azt  mondja, hogy Collins nem kell neki, Collins pedig most azt kezdi mondani, hogy neki meg Lizzy nem kell.
- S mi itt az én teendőm? Úgy látom, az eset reménytelen. 



A könyvet már rengeteg féle módon feldolgozták kezdve - talán a legnépszerűbb - Colin Firth főszereplésével készült mini sorozattal, A büszkeség és balítélet meg a zombikon át, a modern Bűbájos büszkeség filmig. A hetekben fény derült rá, hogy még egy sorozat készül, melyet az ITV készít. majd A szereposztásról és a megjelenés dátumáról sajnos semmit nem tudni még.




(Kép forrása: KULter.hu)

Nincsenek megjegyzések:

Üzemeltető: Blogger.