C. S. Lewis - Narnia krónikái - Az ezüsttrón

A Pevensie-testvérek után a már jól ismert unokatestvérükkel és iskolatársával vágunk neki Narnia kiismerhetetlenül sokszínű vidékeinek. Kalandokban most sem kell szűkölködnünk!



Fülszöveg

Narnia… ahol az óriások szabadon kószálnak… ahol gonosz varázslat és bűbáj uralkodik. Zord, hideg télben indul útnak két embergyerek, s egy különös lápi lény. Nincs senki Narniában, aki a segítségükre sietne, a király messzi vizekre hajózott, s egy gonosz kígyó az összes bátor szívű lovagot elpusztította már.

Elmondhatatlan veszélyeken és sötét, mély barlangokon át tör előre a barátok maroknyi, nemes csapata, kiknek egyetlen célja a fogságban tartott herceg kiszabadítása. De vajon hol találnak rá? A föld felett? A föld alatt? Eljutnak Lennvilágba is, ahol a gonosz a leggyönyörűbb és leghalálosabb arcát mutatja meg.

***

Értékelés

A történet maga is jól felépített volt, ahogy általában a Narnia könyveké is. Tetszik, hogy bár egy sorozatról van szó, mégsem egy sémára épül az összes, az egyes kötetek teljesen egyediek. Az egész Narnia - sorozat szépen felépített egységes munkának látszik, ami abban is megmutatkozik, ahogy a Prevensie-testvéreket ki- és a Eustache-t bevezette az író a történetből. Jill, a merőben ismeretlen szereplő is hasonló változásokon ment keresztül, mint Eustache, ha nem is olyan látványosan. 

Az ezüst trón a többivel ellentétben már valahol az elején jobban felkeltette az érdeklődésemet. Ahogy Aslan elmondta az instrukcióit adott egyfajta tematikát, szerkezetet az egész műnek és jó volt várni, hogy a következő általa említett lépés mikor következik be. Aslan egyébként most sem okozott csalódást. Még a szemrehányásában is volt valami szelídség, amivel ellensúlyozta a kislánnyal szemben, hogy egy hatalmas félelmetes oroszlánnal van dolga. 

Borongány karaktere mulatságos is lehetett volna - nem tudom, hogy az író alapvetően annak szánta-e -, de bennem a megszólalásai, az a tömény borúlátás, ami belengte az egész auráját, mindannyiszor szánalmat ébresztettek bennem, mert eszembe juttatták hány ennyire pesszimista ember él közöttünk ma is. Az ilyesfajta megnyilvánulásokat csakis segélykérésként tudom értelmezni. 

Ahogy a történet egyre a vége felé halad - és ez már a Hajnalvándorban is megmutatkozott - egyre több szerepet kap a túlvilág, ami mind a mi világunk, mind Narnia esetében egy és ugyanaz. Érdekes a felvetés az írótól, hogy akár más világok is létezhetnek a miénkkel párhuzamosan, ezt egyébként a Biblia sem zárja ki.  Ha a Mennyország fele annyira is szép, mint amilyennek C.S. Lewis leírja, a Fehér Boszorkány "pokla" (a Lennvilág) sem állhat messze az igazságtól. Ami a varázserejű zenét és éneket illeti sem tévedett nagyot, hiszen Lucifer "lantja"(?), mint a befolyásolás és bódítás eszköze nem ismeretlen fogalom beavatottabb körökben.. 

Mind közül talán ez volt az egyik kedvenc kötetem a Narnia krónikáiból és ezért keserédes izgalommal nézek A végső ütközet elé, bár nagyon is sejtem miről fog majd szólni.. 


Nincsenek megjegyzések:

Üzemeltető: Blogger.